Sok töprengés után kezdtem neki ennek... ennek az egésznek. Hirtelen szántam rá magam, és már itt is ülök - írni kezdek, mielőtt meggondolhatnám magam.

 Tudom, most is "látnak", de nem érdekes. Úgyis megakadályozzák, hogy ez a szöveg nyilvánosságra kerüljön, vagy egyáltalán létrejöjjön - ha szükségesnek tartják. Tudom, hogy látszólag ellenük fordítom, amit tőlük tanultam, de azt is tudom, hogy a mi szempontunk soha nem egyezik az övékkel, hiszen mi nagyon keveset tudunk, Ők pedig mindent tudnak.

 Úgy érzem, le kell írnom azt, ami velem, velünk történt... ott, mert onnan nagyon kevesen térnek vissza, ahol én kilenc évet töltöttem 1988 és 1997 között, gyermekkorom javát feláldozva. Remélem, elég jól emlékszem az események logikus folyamatára, és legalább nagyjából meg tudom tartani az időrendet.

 Most biztosan kéne írni olyasmit, hogy ELSŐ FEJEZET, vagy netán ELSŐ RÉSZ, hiszen így tanultam tőlük is - vagy legalább egy nagy egyest kéne írni. De azt hiszem, elég nehéz lenne fejezetekre tagolni az eseményeket, hiszen az idő ott egyáltalán nem tűnik egyenletesnek, sőt sokkal kevésbé tűnik valóságosnak, mint itt (azt hiszem, ez is az Ő trükkjük), ráadásul nem biztos, hogy a logika fonalát követve mindig meg tudom tartani a cselekmény egyirányú menetét, és főleg szeretném elkerülni azt a látszatot, hogy regényt írok. Csak emlékezem. Emésztem azt, amit láttam és tapasztaltam.