Nox mellett, fél méter távolságot tartva, egyik oldalon Tiger ült, a másikon Goldberg. Hills Tiger mögött támaszkodott, mellette King, én szokás szerint Nox feje mögött. Tőlem jobbra Pile, Randall, és Lea.
Tíz méterrel arrább harmadévesek játszottak, és az az angyal állt az egyik pad mellett, akivel először beszéltem itt, a Telepen! A tanoncai valamivel felszabadultabban viselkedtek a jelenlétében, mint mi itt, Nox körül, de ezt inkább azzal magyaráztam volna, hogy ők már harmadévesek voltak, nem pedig azzal, hogy az a másik angyal esetleg ne volna olyan szigorú, mint Nox. Nagyjából minden félszázad ugyanakkora nyomásban részesült a Telepen. Nox ugyan a legkeményebb kiképzők egyike volt, Wawer azonban ezzel ellentétben a legelnézőbbek közé tartozott. Bár egy játékos számára ő is borzalmasan szigorúnak tűnt volna, mi már rettenetesen vártuk, mikor tér vissza; hirtelen felcsattanó ordításaival, eleinte nehezen érthető félbeharapott parancsaival az ő szolgálata volt a rövid pihenő és menedék a félszázadunknak a végeláthatatlanul hosszú Nox-napok tengerében.
Három kérdés foglalkoztatott a legjobban. Az elsőt, hogy visszakapjuk-e még valaha Wawert, nem mertem volna feltenni Noxnak, hiszen ezzel azt kérdeztem volna, mikor szabadulunk meg tőle végre. A másik kettőt itt, a padnál felvetettem volna, ha nem él bennem Singer figyelmeztetése. Nem szabad! Pedig úgy tűnt, nem is volt igaza; Nox nagyon könnyedén vette a múltkori „társalgásunkat”, a Singer által megjósolt megtorlás is elmaradt. Egyelőre mégsem mertem megszólítani az angyalt, vártam a megfelelő alkalmat - ami el is jött, minthogy Tiger felvetette az egyik kérdésemet Kingnek, mintha Nox ott sem lenne.
- …Szóval itt van, elhoztam magammal. Benne volt a táskámban, a felét olvastam el, aztán hopp, viszlát! Most valahol az alagsorban várja a sorsát… gondolom.
- Bárcsak visszakapnánk már a könyveinket, meg az összes többi cuccot - tette hozzá Hills.
Ekkor, mint egy hozzáfűzésként, alkalmam nyílt feltenni az egyik kérdést Noxnak, amit már egyszer belém fojtott. Nem tétováztam, Hills végszavára azonnal megszólaltam.
- Angyal úr, mikor kapjuk vissza a dolgainkat? Amiket magunkkal hoztunk?
- Nyughatatlan - válaszolta rejtelmes félmosollyal a kérdezett. A szemét nem vette le Ryanről. - A nyughatatlan, fegyelmezetlen elme az ember legnagyobb ellensége. A türelem! Ez az egyik legfontosabb dolog, amit itt meg kell tanulniuk. Nem akarok a szervánsképzés technikai részleteibe belemenni – ez egy külön szakma. Nagyon nehéz szakma. Ami pedig a kérdéseit illeti, Porter, Bowlel angyaltiszt úr megmondta, hogy mi a helyzet az effajta viselkedéssel. Szórakoztat minket. A barakkban dolgozni egy idő után eléggé unalmas lehet.
Rövid szünetet tartott. Tiger közbeszólt:
- Angyal úr, hogyha már unja a kiképzést, mert már nyolcvan éve csinálja vagy mi, akkor miért nem hagyja itt a Telepet? Kötelezték rá, hogy itt dolgozzon? Muszáj…
Nox halkan nevetni kezdett. Ilyet még soha nem hallottunk tőle.
- Muszáj? Magukat talán erőszakkal hozták ide? Az odaadó szolgálatra mindenki önként jelentkezik. …Nyolcvan év? Nem. Nem nyolcvan év, ha egyáltalán lehet években mérni. Nem így telik az idő, nekem nem. Én angyal vagyok. Nekem egy másodperc egy év. Vagy fordítva. - Megrántotta a vállát. - …A szellem életkorát… megtanult leckékben mérik. Mióta itt vagyunk a Telepen, nem úgy veszünk részt a karmában. Azóta nem telt el idő… nekem. Maguk több ideje vannak itt, mint én, mert többet tanultak azóta. Legalábbis így mondják a Felséges Urak. Valójában meg…? A valóságot úgysem lehet… elbeszélni.
- És mikor? - kérdeztem újra. - Akkor tulajdonképpen mikor kapjuk vissza…? Ha az idő a leckéktől függ, akkor valahány lecke után kapjuk…
- Ne beszéljen folyton a fejem mögül, Porter. Váljon láthatóvá.
Balra léptem néhányat, Hills felé.
- Porter! - kiáltott oda nekem az asztaltól Singer. A kezével sürgetően integetett. Hagyjam abba.
- …valahány lecke után kapjuk majd vissza…
- Vissza? Vissza akarja kapni? A magáé?
- Hát…
- Minden jelenség eredeti, sőt valódi tulajdonosa a Legfelsőbb Úr. A „cucca”, a Telep, sőt maga meg én is. Honnan veszi, hogy egyáltalán „vissza” fogják kapni?
- Koledö Láma mondta.
- Beszélt vele azóta?
- Nem, de az elején…
- Tudja mit, Porter? Majd! Maga nincs abban a helyzetben, hogy kérdezgessen. Maga aztán tényleg nincs. És nincs több kérdés.
Végignézett a többieken. Úgy éreztem, az igazi Nox beszélt most; a kiképző angyal egy álarc, ami a munkájához tartozik. Persze mikor aztán sorakoztatott minket, éppen fordítva gondoltam: az Nox; ez meg valami játék…
- Angyal úr… - szólalt meg Hills, Nox parancsa ellenére. Nincs több kérdés. Noxnak minden szava parancs.
- Nem vagyok itt! - válaszolta Nox; ezúttal Singert nézte.
- Valamit muszáj…
- Nem ússza ám meg, Hills. - Az agyal az ujjával megfenyegette a tanoncot. - Na mit akar? - Egy pillanatra odanézett a lányra.
- Szóval, mikor lehetne… tehát… ö…
- Na. Mondja. Már előfizetett egy kérdésre… - Randallék nevettek. - Ne menjen kárba!
- Szóval, vasárnap van…
Ekkor Nox felhúzta a szemöldökét.
- Valamikor el kéne mennünk a templomba, áldozni… szóval, muszáj, hiszen…
- Muszáj az, amit az ezredparancsnokság előír.
- Hills pont eltalálta a harmadik kérdésem - szóltam közbe. - Valamikor el kell mennünk a templomba, hogy…
- Nem mehetnek. Ilyen egyszerű.
- De angyal úr, értse meg, meg vagyunk keresztelve, és hitbéli kötelességünk, hogy…
Nox nagyon hirtelen komolyodott el, és felpattant a padról. A mozdulattól halálra rémültem. Úgy ugrott fel, mintha meg akarna ütni valakit. Egyenesen szembefordult velünk. Tiger óvatosan húzódott el mellőlünk, és egészen az asztalokig hátrált.
- Miféle templomba akarnak maguk menni?
- Hát, ott, a templom - bizonytalanul mutogattam magam mögé, nem mertem hátat fordítani Noxnak -, tegnap mentünk…
- És tényleg azt hiszik, hogy az egy keresztény templom?
Csend.
- …És most… mmmmost mit csináljunk, hogyha nincs a Telepen templom… szóval… - Hills hirtelen nem is tudta megfogalmazni, mit akar mondani.
- Szóval keresztény ember nem tud templom, egyházi intézmény nélkül meglenni! Mit csinálnának, ha háború lenne? Hogyan járnának… misére? - kérdezte gúnyosan az angyal.
- Az szükségállapot, rendkívüli helyzet, meg… - mondtam.
- Ez is rendkívüli helyzet! Itt vannak a Telepen, és kész. Mi leszedtük magukról a keresztvizet.
- De nem lehet…
- Porter, a Legfelsőbb Úrnak akarja megszabni, mit lehet és mit nem?
- De a legfelsőbb úr… szóval Jézus Krisztus maga rendelte, hogy…
- Jézus? Krisztus? Ezt elmesélem Lord Immanuelnek, nevetünk egy jót!
Valaki elkapta hátulról a karom. Singer.
- Normális vagy, Porter?! - sziszegte a fülembe, hogy csak én hallottam, meg persze Nox. - Nox angyal úr! Ez nem mond neked semmit, te fasz?! A keresztény papok hozzájuk szoktak imádkozni néha! - fejével Nox felé mutatott. - Gondolod, ha ő úgy rendeli, hogy ne menj misére, egy katolikus pap bármit is…
- De Jézus parancsa erősebb, mint…
- Lord Immanuelt nem érdekli, hogy a te arcod… - egyre hangosabban beszélt, már Hills és King is hallhatta. - Nem vagy többé keresztény, és kész! Szerváns-tanonc vagy a Szolgálati Telepen, te nagyon hülye szivacsállat!
- Porter! - szólt Nox.
Ránéztem. Nox a földre nézett maga elé, pont úgy, mint első nap.
- Mondom Porter! …Feküdj! Fel! …Porter!
- Parancs! - Nagy nehezen visszataláltam a Szolgálati Telepre.
- Magának tulajdonképpen nem tetszik valami?
- Hát…
- Van valami panasza?
- És mi lesz akkor, ha…
- Feküdj! Válaszoljon a kérdésemre! Van valami panasza?
Ennek a végére kell járni. Kipróbálom mi történik, akármi is lesz utána.
- Igenis.
- Fel! Mi volt a harmadik, vagy második, vagy melyik kérdése - az, amit nem tett fel?
Hoppá. Az angyal megfogott; láthatóan semmi nem kerüli el a figyelmét.
- Válasz! - nyögte mögöttem fojtott hangon Singer.
- Singer! - Princs! - Lelépni!
Hallottam, hogy Singer szabályos hátraarcot csinált, két lépést tett, és egy szabályos jobbra-át után egészen az asztaláig ment. Többet nem is nézett oda ránk.
- Tanonc… Porter!
- Parancs!
- Mi volt a harmadik kérdése?
Nem tehettem semmit, meg kellett mondanom. Diplomatikusan fogalmaztam:
- Jelentem, az, hogy mikor lép újra szolgálatba Wawer angyal úr.
- Ennél jobban már soha. Maga jelentkezik kihallgatásra. Ott előadja a panaszát. Lelép.
Többet nem beszéltem Singerrel; vártam, hogy jön, és újra kioktat, de rám se nézett ezután, elkerült bennünket Hillsszel. King annyit mondott:
- Porter, neked agyadra ment a vallás.
Legyintettem, és otthagytam. Hillsszel és Deeppel ültünk a domb tövében, bámultunk az angyal irányába, de egyikünk sem hozta szóba konkrétan, ami történt.
- Hallottátok, mit mondott? Soha nem lép szolgálatba Wawer. - Hills végigsimított a fején. Kényszeresen ismételte időről-időre ezt a mozdulatot, mióta levágták a haját.
Deep kijavította:
- Azt mondta, ennél jobban már soha. De ez mit jelent? Mennyire van szolgálatban Wawer?
- Ha mostantól kezdve csak Noxszal leszünk, azt nem fogom kibírni - szóltam. - Akkor kár volt idejönnöm. Ő mondta, hogy a szolgálatot mindenki önként vállalja. Önként jöttem, önként elmegyek.
- Asszem ez nem lesz ilyen egyszerű - mondta Deep. - Engem Koledö Láma sorozott be, és ő azt mondta, hogy a szolgálat örök életre szól. Csak a halál mentesít alóla, vagy az se. Legfeljebb áthelyezhetnek valahova, de nem lehet visszacsinálni, ami kedden történt.
Kedden? Arra vártam, azt fogja mondani: ami akkor történt, régen… ami tavaly történt… Kedd óta vagyok itt? Nem. Lehetetlen öt évet kibírni.
- Mit gondoltok - vetettem fel -, vajon Nox is tanonc volt valaha?
- Á - legyintett Hills. - Hiszen ő nem is ember. Angyal.
Deep mosolyogva kérdezte:
- El tudod képzelni, amint "Tanooooonc….. Nox!"? …"Parancs…" - válaszolt saját szólítására vékony, ijedt hangon, a nyakát behúzva.
Nevettünk.
- De mi az, hogy nem ember? Attól még, hogy angyal… nem tudom, mit jelent az, hogy ők angyalok, hogy miben térnek el a közönséges emberektől, de nekem Koledö azt mondta, hogy angyalok lesznek néhányan a szervánsok közül!
- Téged is Koledö sorozott?
- Igen. Csakhogy az öreg gazember nem szólt ám semmit arról, hogy mi folyik itt a barakkban!
- Persze hogy nem, nekem sem. Ha elmondaná, nem jönnénk ide. Becsalják az embereket, aztán ha egyszer itt vannak, nincs többé menekvés. - Deep megrázta a fejét.
- Honnan tudod ilyen biztosan? - kérdeztem megremegve.
- A másodévesek ugyanannyian vannak, mint az elsőévesek. Fisher mondta. Neki meg… Kahn.
- És ha valakivel nem tudnak mit kezdeni? Ha egyszerűen megtagadja a rendszert, az összes parancsot?
- Hát betörik! Mindenkit hozzá tudnak idomítani a fegyelemhez. Szétszednek darabokra, aztán összeraknak - magyarázta félmosollyal azt, amiről valójában ő sem tudhatott sokat. - Annyit hagynak meg belőled, amennyi kell. Ha az kell, teljesen új embert csinálnak belőled, újból felépítenek a nulláról. Hihetetlen, ördögi találmány ez az egész barakk.
- Az a leghihetetlenebb, hogy az egészet néhány fektetéssel meg tudják csinálni - tette hozzá Hills.
- …De ezt nem hiszem el!! Kizárt, hogy én itt ki fogok bírni négy-öt-hat évet!
- Jól van, Porter, ne félj - Deep félmosollyal a vállamra csapott -; egy év múlva te is olyan leszel, mint Singer.
