Estig gyakorlatoztunk, azután az angyal bevitt bennünket vacsorázni. Valami vegyes zöldségkeveréket adtak, lapos kenyérrel, amilyet az arabok esznek. Eléggé megfűszerezték ezt is. Wawer előre kikötötte, hogy negyed óra alatt meg kell enni.
- Hova a nagy sietség? - jegyezte meg halkan Collins.
- Figyelj, ez itt egy hadsereg - mondtam -, szóval itt arra megy ki a játék, hogy tökös gyerekeket neveljenek belőlünk, ne legyünk olyan… olyan…
Pile közbeszólt:
- Olyan szivacsállatok, mint eddig.
Queen majdnem belefulladt a kenyerébe, olyan hirtelen tört ki belőle a nevetés.
- Szihihihi… szivacsáháháhállatok. Ezt… hehehe, ezt terjeszteni kell. Az újoncok szivacsállatok!
Köhögött egy nagyot. Wawer felénk nézett, de nem szólt semmit.
- Miért, talán nem? - kérdeztem, ettől újult erővel kezdett röhögni.
- Hehehe, szivacsállatok! Hehehehehe!
- Arra gondoltam - magyarázott Pile -, hogy a szivacs az az állat, amelyik teljesen béna, magatehetetlen, nem tud gondolkodni, de rohanni se, semmit. Csak van, és kész. Ezek vagyunk mi. Szivacsállatok.
- Negyvenöt - mondta Wawer. Ezután Queen már csak maga elé vigyorgott óvatosan.
Vacsora végeztével Wawer megszólalt:
- Befejezni! Most! Collins tanonc!
- Prancs! - Collins felpattant.
- Hozzám.
Ész nélkül rohant Wawer elé. Az angyal egy széknek támaszkodott karba tett kézzel. Collins eléje vágódott. Wawer ránézett. A fejével egyik jellegzetes szokása szerint viccesen körözni kezdett, mintha tornagyakorlatot végezne, vagy fájna a nyaka.
- Ó, ó. Szabad legyen kérdeznem mély tisztelettel, mely eltölti szívem egészét, hova a nagy sietség? Fek.
Ott helyben megfektette Collinsot.
- Fel. Fek. Egyes félszázad sorakozó. Collins nem - szólt a fekvőre.
Tizenegy másodperc alatt sorakoztunk, az angyal számolta. Közben Collins ott feküdt.
- Hova is a nagy sietség? Tényleg! Nem ráérünk? …Föl. Menjen a helyére.
Megúszta ennyivel. Wawer viszonylag elnéző volt „kis” dolgokban - mert egyébiránt a nemtetszés kifejezésre juttatása volt az egyik legsúlyosabb bűn.
Az angyal otthagyott minket a hálóteremben, volt egy fél óránk szabadon. Olvasni nem tudtam, nem volt mit, hát odaültem Collinshoz. Beszélgettünk; mesélt nekem a játékos életéről, arról, amit otthagyott.
Hirtelen nyílt az ajtó. Fisher füttyentett egy kurtát - ő feküdt az egyik ajtó felőli ágyban, így azonnal jelezni tudta a veszélyt. Nem volt nagyon feltűnő zaj: úgy tudott füttyenteni, mintha egy saru talpa megcsúszott volna a kövön. A magas hang végigzengett a termen, és tudtuk, ez azt jelenti, valaki jön. Három másodperc múlva mindenki a saját ágyánál állt vigyázzban.
Poräx érkezett. Körül se nézett, rögtön megszólalt, már az ajtóban elkezdte a mondatot:
- Na szivacsállatok, vízbe mártódtok.
Négyen egyszerre sápadtunk el; elfelejtettük, milyen jó hallása van Wawernek.
- Megyünk zuhanyozni. Máskor jobban figyeljetek Fisher füttyjelére, három teljes másodperc volt, mire rendeződtetek. Nox angyal úr biztosan nem menne el efölött, tornásznátok vagy tíz percet. - Mérsékelten szigorúnak tűnt.
Kilépett az ajtón. Egy pillanat múlva visszajött, a kezében egy nagy halom törölközővel.
- Sorakozó.
Középen felállt a sor.
- Tíz másodperc. Hm. Oszolj. … Sorakozó. Leülni. Fel. Jobbra át. Ez egész tűrhető. Wawer angyal úrtól tanultátok, mi?
Poräx a sor végére ment, és elkezdte osztani a törölközőket.
- Ne retkezzétek össze, két hétig ezt kell használni. - Vagyis otthoni idő szerint egy évig… ha lehet ilyen összehasonlítással élni egyáltalán.
A szerváns az arcvonal elejére ért. A törölközőosztás után azonnal megindult kifelé.
- Utánam - parancsolta.
A zuhanyzóig vezetett bennünket. Megállt az ajtóban, előreengedte a félszázadot.
- Befelé. Na. Mozgás - siettette az elhaladókat.
A zuhanyzó két helyiségből állt. A külsőben, a bal oldali falon rengeteg fogas, ezekre kellett felaggatnunk a ruháinkat, jobb oldalt pedig hosszú, vájúszerű mosdó, huszonöt csappal. Ezeken a víz hőmérsékletét is lehetett szabályozni. A hosszúkás belső terem két szélén egy-egy méter széles szürke csík volt a padlón, és egy kis küszöb választotta el őket a kövezett középső résztől. Szemben, úgy harminc méterre, a helyiség másik végében volt a fűtés és egy ablak, örökké párás üveggel. Pontosan ötvenkét zuhany sorakozott a falnál. Csak a víznyomást lehetett szabályozni, a hőmérsékletet nem. Felügyelőnktől függött, milyen meleg vízben zuhanyozhattunk. A két helyiség között nem volt ajtó, csak egy kis átjáró, egy üres ajtónyílás.
Poräx belépett utánunk a külső helyiségbe.
- Vetkőzni - parancsolta. - A fogasokra rakjátok a ruháitokat!
Állt a félszázad dermedt tanácstalanságban. Néhányan tétován, lassan levették az ingüket, rárakták a fogasra, kifűzték a sarujukat, aztán csatlakoztak az ácsorgókhoz. Poräx a zuhanyzó átjárójában támaszkodott, és nézett unottan. Mintha észre sem venné, mi történik, és minden a dolgok legtermészetesebb rendje szerint zajlana. Lassan példát vettünk egymásról, és mindenki levette az ingét, meg a saruját. Most megtudtuk, hogy a lányok kaptak méretre gyártott melltartót az ing alá. Ők rendkívül zavartan álldogálltak, már így is jobban levetkőztek, mint szándékukban állt volna.
Poräx komikus arckifejezéseket vágott – de az alaphangulata továbbra is szinte haragosnak látszott.
- Várok.
Aztán hirtelen nagyon elkomolyodott.
- Emlékeztek, mit mondtam? A parancs - és itt felemelte a hangerőt -, az parancs! Most zuhanyozni fogunk. Érthető? A barakk szabályzata szerint nem szabad ruhában zuhanyozni. Árt a felszerelésnek. Mármint a göncöknek. És különben is. Eléggé megnehezíti a szappanozást. Megrongáljuk a ruhákat, igaz? Aztán majd kapunk újat, ha elfoszlik, igaz? Na! Ruhákat félretenni, zuhanyozni.
Ügyes technikája volt, húzta az időt, hogy megnyugodjunk. Markolásztuk a nadrágunk szélét, vettük is volna le, meg nem is. Odanéztem Singerre. A régi társai gyűrűjében állt - mintha sose „ugrott” volna ki -, fegyelmezett félig-vigyázzban, teljesen meztelenül. Aha. Ebben a pillanatban megértettem! Szóval így szokás - vagy ha nem, hát ez volt a parancs. A Parancs. Közel voltam hozzá, hogy kövessem a példájukat, mert rájöttem, fölösleges ellenkezni; de egyedül nem akartam.
- Vannak itt olyanok, akik már tudják a dolgok menetét. Örülök neki. Tegyünk egy próbát. Tanonc… - körbejártatta a szemét. - …Sword!
