Kahn és Ryan nyertek. Mostantól egy évig ők dirigálnak a félszázadban.
Mindenkin látszott, hogy a történteken jár az esze, kivéve a terem elejében lévő Antleréket - ők éppen nagyon jól szórakoztak valamin, privát tereferét folytattak, anélkül, hogy felkeltek volna az ágyaikról. A terem elejéből csak Fisher volt talpon, ő is csak addig, amíg én fel nem keltem a földről. Fisher automatikusan tudta, az dolga az ajtóban állni, és nézni, nem fordul-e be valamelyik felettesünk a kanyarban, amíg Kahnék minket leckéztetnek.
Aznap szabadidő alatt láttam, hogy Knight Greennel beszélget. Ott volt velük Banks, Kahn és Kovach is! Nem akartam hinni a szememnek. Ezért segítettünk Greennek? Hogy aztán beszervezzék?!
Nem, nem ezért. Nem őt akartuk megvédeni, hanem magunkat és az egész félszázadot. De most már úgyis mindegy. Lehet, hogy nekik van igazuk, le kell tenni a fegyvert a tavalyiak előtt, és a kiépülő hatalmi rendszerben idejében minél jobb helyet elfoglalni. „A tavalyiak?”, villant az eszembe: Singer egy gigantikus szivacsállat! Ha ő is segített volna, úgy gondoltam, nyerhettünk volna. Meg is mondtam neki, mikor pihenőn fent hevertünk a dombtetőn vele, Collinssal és Bill Leával. Alattunk többek között Banks és Knight pingpongozott; Nox a tegnapi helyén ült, körülötte nyolcan-tizen.
- Singer, tudod mi vagy?
- Mm… kabbe…
- Egy gigantikus szivacsállat. Egy évig tanultad a kung-fut, mint Ryanék! Ha beszálltál volna ebéd után a balhéba, nyerhettünk volna.
- Áh, mi…
- Sokkal jobb esélyünk lett volna. Te felérsz akármelyikükkel, nem?
- Heh. Én legfeljebb csak eggyel érek fel egyszerre! Legfeljebb.
- Akkor már csak ketten maradtak volna, és akkor mi…
- És akkor ti rosszul jártatok volna. Minél jobban megszorongatjátok Ryant, annál kíméletlenebbül harcol. Nyilván. A szükség miatt. Ryan és Kahn… nem a mi súlycsoportunk. Ketten szétvernének egy egész századot.
- Á… – mondta Collins.
- Na majd. Ha lesz gyakorlat. Nox majd szétosztja a „bandát” két csoportra. Egyik ők ketten. Másik a többiek. Aztán harc.
- Képtelenség, ketten negyvennyolc ellen.
- Majd.
Hallgattunk. Némán gőzölt bennem a tehetetlen bosszúvágy.
- Singer - szóltam.
- Hagyjá' ezzel a hülyeséggel.
- Nem az. Hanem, mikor jöttem, a Belépőtől nyugatra láttam két nagy épületet.
- Húha… - Singer összecsapta a két kezét.
- Mik azok? Ott élnek a szervánsok? Mondta izé, Ottawa. Hogy nyugatra.
- A méretek, öreg.
- He? Mi?
- Kicsit el vagy tájolva a Telep méreteivel kapcsolatban! Még szinte csak az egyik sarkát láttad. Egyszer átmentél rajta keresztbe, aszt' asziszed, mindent láttál. A szervánsok a főépületben laknak, ami legalább öt kilométerre van innen. Csak azért nem látszik innen jól, mert túl alacsony. De ha nem lennél szivacsállat, akkor balra néznél, és látnád a két csodaépületedet.
Pár másodpercig kerestem, mielőtt észrevettem őket.
- Tényleg! De ha nem láttam volna őket, innen nem jönnék rá, hogy épületek.
- Na majd. Tereptájékozódás. Megtanulod. …hogyan lehet ésszel kipótolni, amit nem látsz. Mi más látszana ilyen messziről, mint két épület?
- De mik azok?
- Az egyik mozi, a másik templom.
- Mozi?
- Tiszta. Mozi. Tudod.
- Na de ekkora?
- Majd.
Nox hívott bennünket kihallgatásra. Banks, Green, Roseberg, Kovach és én - öten mentünk Bowlel elé, pontosabban előbb Poräx felkészítésén kellett átesnünk, ami – már hírből tudtam – a legrosszabb az egész kihallgatásban. Jones már egy órája a fogdában ült, Poräx vitte le.
Odafent Poräx mindannyiunkkal levettette az ingét, aztán elküldött bennünket mosdani. Azt hittem, hogy kint Green húzódni fog Banks elől, de úgy viselkedtek, mintha semmi sem történt volna. Green idejekorán behódolt Kahnéknak, remélve, így helyet kaphat legalább a második körben.
- Zenon, ha még ugrál, letépem a tökét és a kezébe adom - mondta Banks vidáman Greennek.
Green kényszeredetten vigyorgott.
- Én most inkább Poräxszal csinálnám meg ugyanezt - szóltam oda Kovachnak. - Sok szarakodás, ami most ránk vár…
Kovach nem szólt semmit, csak mosdott tovább. Mikor befejezte, megint odaszóltam neki, miközben felém, illetve az ajtó felé haladt:
- Hallod, egy szürke inggel bekötjük a szemét, aztán nem látja rajtunk a koszt. Nem kell az övé, az enyém is elég szürke… - vigyorogtam.
Roseberg már visszament Poräxhoz, Banks is eltűnt. Kovach olyan arcot vágott, mint aki temetésre megy. Egy kicsit félretolt, és azt mormogta:
- Tűnj már a picsába.
Ez kicsit váratlanul ért, úgyhogy hirtelen meg sem mozdultam, és nem szóltam semmit. Kovach kiment mellettem a mosdóból. Mögöttem egy éles hang csattant:
- Mi van, Porter? Nehéz a felfogásod?
Green volt az. Tudtam, mire gondol: nem igyekszem elég gyorsan Ryanékhez szegődni.
- Green, az mindegy, hogy meg akartunk védeni, nem várunk érte hálát. De most akárhogy haverkodsz Banksszel meg a többi fasszal, ne szólj be nekem szarul. - Monoton, síri hangon beszéltem. - Ha nem akarsz Andrews sorsára jutni.
Elhatároztam, meg kell óvnunk a tekintélyünket nekünk, „a Singer körüli függetleneknek”, ahogy én képzeltem. Ha Green most nekem ugrik… egyedül van. Állok elébe.
A vállát sarokvasnak használva, mint egy ajtó, úgy fordult ki a zuhanyzóból Banks. Kezét karba fonva tartotta, a jobb vállával támaszkodott az ajtónyílásnak, a jobb sarka is végig egy helyben maradt. Green megindult felém. Banks tudta, hogy ez hiba; az ő tekintélyüket aztán mindenképpen meg kell óvni, és ha most én megverem Greent, az meggyengíti mindannyiuk pozícióját, még akkor is, ha nincsenek szemtanúk, és ha utána ő agyon is csap. Megindult Green után, és közben rászólt:
- Green.
A mosdó szélén ültem, a bal kezem az ölemben volt. Úgy csináltam, mintha teljesen magabiztos lennék, és nem is készülnék Green támadására. Kész volt a tervem. Ha ideér, a bal kezemmel alulról állon vágom. Nem fogja tudni kivédeni.
Green megállt, balra lépett, hogy elfordulva úgy tudjon visszanézni Banksre, hogy közben engem is szemmel tart. Kis ügyes, gondoltam, csakhogy már túl közel jött… Ha most ellökném magam a karommal a mosdótól, azzal a lendülettel úgy tökönrúghatnám, hogy három napig fekszik a gyengélkedőn. És ő lenne a Green dinasztia utolsó tagja.
- Ryan - mondta Banks a fejével felém bökve.
Green elindult kifelé, láthatóan megértette Banks célzását. Én nem! Mi van Ryannel? Szólni fognak neki, őt uszítják rám? Ha megteszik, nem számít, mit csinál Ryan, utána kivárom az alkalmat, és iszonyatosan megverem Greent. Feltéve, ha életben maradok…
Poräx feltépte az ajtót, és a zuhanyzó mindig párás ablaka berezonált az ordítástól:
- Mi a valagam folyik már itt?! Befelé!!
Bár én viccelődni akartam Kovachcsal, az ingem tényleg szürke volt a kosztól, hiszen Banks aznap végighúzott a termen. Poräx legalább egy fél óráig keféltette velem. Fájdalmasan irigyeltem őt a szürke ingéért.
Negyed órával később lent sorakoztunk az ezredparancsokságon, valamiféle félhomályos kihallgatószobában. Bowlel lassan végignézett rajtunk. Előtte, középen, egy üres asztal állt, az ajtóval szemben egy elfüggönyözött ablak, mellette kétoldalt a két sarokban egy-egy fotel. Az asztal előtti részen, a fal mellett kétoldalt is volt egy-egy. Bowlel először az asztal mögött állt, aztán előresétált. Roseberg felé intett, a fekete csuhaszerű öltözet bő ujja meglebbent.
- Roseberg tanonc, egyes félszázad jelentem, a tanterem nem harci gyakorlóterep.
„Gyakorlótér” volt az eredeti betanult szöveg szerint. Mindig betanult szövegeket mondtunk, a negyedéveseknek kezdték néha engedni, hogy saját olvasatukban tálalják a bűneiket, miután a felvigyázó megküldte a jelentést a parancsnokságnak. Persze ha bárki megpróbálta saját fegyelmi vétségét enyhébb színben feltüntetni, a tiszt úr átlátott rajta, és kétszer olyan kemény büntetést adott.
Roseberg elrontotta a szövegét, Poräx azonban nem reagált semmit. Bowlel jelenlétében úgy viselkedett, mint mi, amikor Noxszal néztünk szembe.
- Köszönöm - szólt Bowlel. - Ha nem jelenti, magamtól nem jövök rá. Porter!
- Porter tanonc…
- Erős lélek. Jó szerváns lehet magából, de hozzá kéne idomulnia a Telep moráljához. Ami mellesleg megegyezik a világegyetem összes hadseregének az alapmoráljával. Be kéne fejeznie a vég nélküli emberi játszmákat, amiket még itt is folytat, mintha odahaza lenne. Lelkierejéből fakadó könyörületes törődését saját magáról a bajtársaira kéne irányítania. Egy mindenkiért. És akkor… mindenki egyért.
Lehetséges volna, hogy tud arról, ami a mosdóban történt? Ez kódolt üzenet volt, hogy csatlakozzak Ryanékhez?! Képtelenség. Akkor Bowlel tud mindenről. Az erőviszonyok alakulásáról, Ryanék eljárásairól. Az pedig nem lehet. Hiszen akkor ők állnának most itt, mindannyian, nem pedig mi.
- Milyen mondanivalója van számunkra, Porter tanonc?
- Porter tanonc, egyes félszázad, jelentem, Veriel tiszt úr… angyaltiszt úr tanóráján beszélgettem.
- Beszélgetett. Nem kedveli a fizikát?
Csend. Poräx megrándult. Szólaljak meg!
- De …igenis.
- És mégis. Kivel beszélgetett?
Tudtam, hogy nem szabad kiadni a bajtársainkat. Poräx Jones esetével ezt az értésünkre adta.
- Kivel?
- …senkivel… - motyogtam.
- Ó, senkivel. Magában beszélt. Ó, ó, aki négy hónapig ül a fogdában, az szokott végül saját magával beszélgetni! Óhajtja …kipróbálni?
Csend.
- Aki nekem valótlan állítást tesz, annak igazzá teszem az állítását. Ez a legjobb módszer megértetni bárkivel, hogy az igazság hangzik mindig a legjobban.
- Van egy villám a tengerparton - kockáztattam meg. Bowlel eddig még soha nem volt szigorú, soha nem kiabált.
A többiek halkan fulladozni kezdtek a visszatartott röhögéstől, főleg Banks.
Poräx kissé széttárta a karját Bowlel háta mögött. Ennyi. Magamnak köszönhetem.
Bowlel változatlan hangon folytatta:
- Tudja Porter, a helyi humoristáknak nagyon erősnek kell lenniük! Mindig vannak, akik viccet csinálnak a Telep fegyelméből… és mi szeretjük őket! Elszórakoztatnak. Cserébe mi is elszórakoztatjuk őket. A Föld hetedik szintű világ. Tudja maga, milyen nagy vicc az, mikor az ember harmadik szinten, egy bányában teljesít odaadó szolgálatot? Poräx tudja. Majd talán ő elmeséli. Poräx pontosan úgy kezdte, mint maga, pedig ötödik szintről származik. De a harmadik szinten ő is kijózanodott. Elsőéves szabadságából egy hónapot megvontam, és leküldtem gyémántot bányászni a kis bohócot. Egy hónap múlva egy kész mintaszerváns állt itt előttem, pontosan ugyanebben a szobában.
Poräx közbeszólt.
- A Szolgálati Telep barakkja csak a pokol tornáca. És a pokolnak nagyon mély bugyrai is vannak!
- Így igaz - válaszolt rá Bowlel, mintha egyenrangúak lennének. - Látja Porter, ez a mi kis világegyetemünk. És amíg nem ment át a tisztítótűzön, addig nem léphet a bölcsek bolygóinak szent földjére. Egyelőre felfüggesztem a büntetését. Majd meglátjuk, mi lesz a következő vétsége…
