Szolgálati Telep

- Emlékeztek, mit mondtam? A parancs - és itt felemelte a hangerőt -, az parancs! Most zuhanyozni fogunk. Érthető? A barakk szabályzata szerint nem szabad ruhában zuhanyozni. Árt a felszerelésnek. Mármint a göncöknek. És különben is. Eléggé megnehezíti a szappanozást.…

Estig gyakorlatoztunk, azután az angyal bevitt bennünket vacsorázni. Valami vegyes zöldségkeveréket adtak, lapos kenyérrel, amilyet az arabok esznek. Eléggé megfűszerezték ezt is. Wawer előre kikötötte, hogy negyed óra alatt meg kell enni.  - Hova a nagy sietség? - jegyezte meg…

Odafent következett egy nagy csapás. Ágyakat osztott Poräx.  - A végleges helyek: Antler, Painter, O'Malley, Brown…  Végigment az ágyak mellett, mint reggel Wawer, egyikre mutatva a másik után. Enyhe zúgolódás hallatszott.  - Miért nem jó úgy, ahogy volt,…

  Poräx a földszintre vitt le bennünket. Odalent kinyitott egy ajtót, a folyosó végén balra. Egy újabb lépcső vezetett lefelé, valamilyen pincébe. Itt is minden szép új volt; mélyvörös dísztéglákkal kirakott falak között haladtunk.  Lefele menet Jones és Poräx…

Éppen a Mesterekről akartam kérdezni Singert, mikor egy újszerű jelenet tanúja lettem; ez később nap mint nap előfordult.  A tavalyiak megindultak a terem végéből. Velük tartott a negyedik is. Döbbenten láttam, hogy ő mintha éppen az ellentéte lenne Ryannek! Kerek,…

Kilencen menekültek meg ezúttal. Tovább. Sorakozó. Tizenöt szerencsés. Sorak. Vább. Húsz; ebben már én is benne voltam. Nem tudtam, milyen logika alapján selejtez az angyal, de nem találomra, mert soha nem tévesztett. Akinek egyszer fent hagyta a párnáját, többet nem dobta le. És…

 - Amikor azt mondom, hogy tovább, akkor oszolj és mindenki vegyen magához mindent, amije csak volt. Úgy álljon ide vissza, ahogy érkezett. ..Tovább!  Huszonhét másodperc múlva voltunk kész.  - Huszonhét alatt oda-vissza. Alakul. - Poräx újra végignézett rajtunk, és…

  A hálóteremben Poräx sorakoztatta a félszázadot. Mellém került véletlenül Taylor, ezúttal nem Sword társaságában volt, el akart különülni az enyhe közharag tárgyától. Láttam, nem csak én vagyok pipa Catherine-re a délutáni balhé miatt. Taylor a profilját mutatta…

Odakint levonultatott bennünket a lépcsőn. Kezdtünk úgy élni, mint bárki más a barakkban. A földszinten végigmentünk az előcsarnokon, aztán a lenti folyosón, és eljutottunk az étkező bejáratáig. Poräx vacsorázni hozott le bennünket, de ezt nem tartotta szükségesnek közölni.…

  Egyórás álldogálásunkat csak egyszer zavarták meg, mikor megjött az utolsó újonc a félszázadunkból. Bekopogott a csukott ajtón, és egy másodperc múlva belépett. Az ötödéves pihenjt vezénylet nekünk, és arra fordult.  - Hello, én...  - Na! - kiáltott rá…

Fent az emeleten a templom-küllem már szerényebb formát öltött. Közönséges fehérre meszelt falak, mindenhol ugyanaz a szürkés mintájú kövezet, fehér oszlopok. A folyosó tíz-tizenkét méter széles lehetett, és körülbelül háromszáz méter hosszú azon a részen, ahol én…

  Még talán soha nem vert olyan gyorsan a szívem, mint ezekben a pillanatokban. Koledö mellett álltam, aki készülődött, magában mormogott valamit - mantrát, vagy talán a Mesterekkel beszélgetett valahogyan? Látszólag nem is törődött velem. Bal kezemben ott szorongattam a…

A hátam mögött szólalt meg:  - Hogy tetszett?  Odafordultam.  - Hogy tetszett... csinálni? - kérdeztem.  - Ez csak egy kis játék volt, nincs semmi jelentősége - mondta.  Megint eltűnt, de abban a pillanatban meg is jelent a fotelban ülve. Teleportáció! A…

 Koledö összehúzta a száját, nála ez volt a mesterséges elkomolyodás, aztán beszélni kezdett:  - Kétszáz évvel ezelőtt... az emberiség úgy döntött, lemond a tekintély konzervdobozos, ám kifogyhatatlan protektorátusáról, és saját kezébe veszi a sorsát,…

… Az öreg pedig jött. Lassan lépkedett, mintegy óvatosan, mintha csúszna a járda.  Már csak öt méterre volt, amikor újra felemelte a kezét; bár a mozdulat ugyanúgy kezdődött, mint az előző, ezúttal csak az orrát vakarta meg - talán. Így utólag, részletes képzés…

  1988-ban kezdődött az egész, a tizenkettedik születésnapom után nem sokkal, talán egy-két héttel – akkor még szállt az idő, tudni véltem, mennyi egy hét, tudni véltem az idő és a valóság súlyát. Hazafelé tartottam az iskolából, és el sem tudtam képzelni - soha…

Sok töprengés után kezdtem neki ennek... ennek az egésznek. Hirtelen szántam rá magam, és már itt is ülök - írni kezdek, mielőtt meggondolhatnám magam.  Tudom, most is "látnak", de nem érdekes. Úgyis megakadályozzák, hogy ez a szöveg nyilvánosságra kerüljön,…