Odakint levonultatott bennünket a lépcsőn. Kezdtünk úgy élni, mint bárki más a barakkban. A földszinten végigmentünk az előcsarnokon, aztán a lenti folyosón, és eljutottunk az étkező bejáratáig. Poräx vacsorázni hozott le bennünket, de ezt nem tartotta szükségesnek közölni. Bevonultunk a terembe. Az ebédlő vagy három-négyezer négyzetméteres volt, legalább 2500 főre jutó asztal volt itt. Már két század ült odabent, másodévesek. A fal mellett sorakoztunk, Poräx kinyitott egy falba épített szekrényt az ajtó mellett, ami tele volt papirokkal és felirat nélküli könyvekkel, aztán kivett egy lapot.
- Oszolj. Egy hang nélkül kövessetek, és akinek mondom a nevét, leül a székre, amit kijelölök. Az lesz mostantól a helye.
Elindult a teremben. Az egyik asztalhoz érve elkezdte nézni a papírját. Néha sorban, néha össze-vissza ráütött a székekre.
- Andrews. Antler. Banks. Brown. Collins...
Collins eddig mellettem állt, mivel együtt mentünk sorakozni. Most elfoglalta a helyét.
- ...Jones. Kahn. King. Knight. Kovach...
A szerváns már össze-vissza ugrált az asztalok között, de egyenletes sebességgel mondta a neveket. Kíváncsi voltam, vajon ki és milyen elv alapján állította össze ezt az ülésrendet.
- ...Painter. – aztán három egymás melletti helyre csapott: - Pile. Porter. Queen.
Collins asztalánál, balra tőle kaptam helyet. Odaléptem. Rám vigyorgott. Örültünk egy viszonylag ismerős valakinek a nagy összevisszaságban. Négy fős asztalok voltak, Queen is hozzánk került. Később sokat csúfolták King miatt, főleg mivel ő fiú volt, King pedig lány; szerencsétlenül jött ki, de ha fordítva lett volna, akkor is ugyanígy szórakoztak volna rajtuk, vagy talán még jobban. Most azonban még észre sem vette senki a két párba illő nevet.
- Ryan. Same. Singer. Sword. Taylor.
Sword és Taylor pont asztalszomszédságba kerültek. És pont egymás után jöttek a névsorban. Taylor volt az a lány, akivel Sword beszélgetett.
Egy olyan asztalt kaptunk, ami viszonylag közel esett a másodévesekhez. A velem szemben ülő tanonc arcát néztem - próbáltam megállapítani, vajon fiú vagy lány... az asztaltársainak mind rövid, tüskés haja volt, csak ő növesztette hosszabbra egy-két centivel. Nem voltak elég szögletes vonásai, hogy fiú legyen, viszont túl kemény volt az arca lány létére. Arra gondoltam, talán a folyosón korábban látott tanoncok egy része is lány volt, csak észre sem vettem.
Vacsorára valami teljesen ismeretlen ételt kaptunk. A Telepen szinte kizárólag korábban ismeretlen ételeken éltünk. Ez olyan volt, mint valami krumplifőzelék, csak sokkal sötétebb sárga színe volt; édes volt, és valami megfoghatatlan keserű mellékíz bujkált benne. Feltét sehol. Poräx majdnem beleőszült, mire megettük.
- Hé - szólalt meg halkan Pile, göndör fekete hajú gyerek, negyedik az asztalunknál -, láttátok, milyen tök tiszta meg új minden?
- Aha, már megfigyeltem. Legalábbis amit én láttam - mondtam.
- Minden olyan. Hidd el. Én tegnap reggel óta vagyok itt...
- Kuss, zabál - mordult fel Poräx a távolban.
Pile egy pillanatra elhallgatott, de nem nekünk szóltak.
- Szóval tegnap reggel óta vagyok itt, én már voltam a zuhanyzóban meg a retyón, ott is ilyen patyolat minden. Tök király - szájába tömte a főzeléket.
Akkor még nem tudhattuk, hogy nem sokáig tart az öröm; azért ilyen szép új minden, mert év elején a Mesterek mindig „megújítják” a barakkot.
Végre egy veterán, gondoltam, majdnem két napja van itt!
- Hallod - kérdeztem - izé, hogy is hívnak...
- Pile. Anthony Pile.
- Szóval, végig ott voltatok? A kétszázegyesben?
- Milyen kétszázegyesben?… Ja, hát persze. Miért, gondolod, minden éjszaka más termet kapunk? Vetésforgóban alszik a barakk, vagy mi?
Ez jó volt, ezen röhögnünk kellett. Pilenak voltak néha jó beszólásai, csak úgy magától jött, nem is mindig viccnek szánta. Később - miután rájött, díjazzuk a poénjait - néha erőltette a dolgot, és olyankor egyáltalán nem volt humoros.
- Nem, de hallod - mondtam -, egy teremben aludtatok a lányokkal?
- Persze - szólt közbe Queen -, én tegnap este jöttem. Egy teremben aludt az egész izé, fél-század.
- És a mosdó? A zuhanyzó?
- Ott van a folyosón, jobbra, nem messze a teremtől - mondta Pile.
- Jól van. Nem azt kérdezem. Hanem. Hogy van külön női meg férfi zuhanyzó, vagy mi van?
- Á, nem. Megbeszéltük a lányokkal, hogy kiosztjuk az időt. Persze akkor még kevesen voltunk. De a zuhanyzó is kurva nagy, mint itt minden, befér egyszerre akár egy egész félszázad is, asszem, bár nem tudom.
- De tényleg? Befér? - kérdeztem.
- Mittudomén, csezmeg, nem vittem tolómérőt, hogy lemérjem!
Ezen megint vigyorogtunk.
- Na és ezekben a ruhákban vagytok tegnap óta?
- Ja, ja. Bár van, aki hozott magával tiszta ruhát, de szerintem tök kreténség.
- Negyvenötös. Kuss. - Ezzel félbeszakította Poräx a beszélgetésünket. Mi voltunk a negyvenötös asztal.
