Fent a hálóteremben Poräx megkérdezte, miért jöttem kihallgatásra. Mikor megmondtam neki, hogy panaszom van, el sem akarta hinni.
- Úgy érted, hogy tényleg nem fegyelmi vétségért küldött Nox?
- Igenis.
- De ő mondta, hogy gyere kihallgatásra? Tényleg ő mondta?
- Igenis.
- Hogyan mondta?
- Mikor megmondtam neki, hogy panaszom van, azt mondta: jelentkezik kihallgatásra. Ott előadja.
Poräx megrántotta a szemöldökét. Kicsit mintha szórakoztatta – de egyúttal idegesítette – volna ez a helyzet, ami láthatóan nagyon rendkívülinek számított.
- Hm. Na és, mi a panasza, nagyságos Porter tanonc úr?
- Már… hogyhogy?
- Na!! Miért küldte az angyal úr kihallgatásra?
- Hát, mert vitatkoztunk, hogy…
- Vitat…? Vitatkoztatok?! Az ki van zárva. Ő csak a többi közangyallal vitatkozik. Legfeljebb is visszabeszéltél neki.
- …Iiiigen.
- „Igenis!” Szóval, mi volt az a fontos ügy, ami miatt fogdába akarsz kerülni?
- Fogd…? Hi… szóval, templomba akartunk menni.
Poräx előrenyújtotta a nyakát, és rám bámult.
- Akartunk? Templomba? Mindkét fele felfoghatatlan. Egy tanonc hogyan akarhat bármit is? Akartunk? Kik?
- Én.
- És még?
- …Ssssenki.
Poräx összefonta a kezét a mellén.
- Ki volt a másik?
- Hi… Hills tanonc.
- A templom ilyenkor általában zárva van. Mit akartatok ti ott?
- Nem, szóval keresztény templomba akartunk menni. Gyónni, meg áldozni.
Poräx lehajtotta a fejét.
- Porter, te nem vagy normális! Ezt fogod jelenteni! Porter tanonc, egyes félszázad, jelentem - közelebb lépett, és úgy kiabált -, nem vagyok normális!! - A végén már ordított. - Most miféle szövegeket találjak ki én neked?!
Elkezdett fel-alá járkálni előttünk. Hárman voltunk, Roseberg, Uno és én.
- Na, mondd utánam: Porter tanonc, egyes… nem! Porter tanonc, egyes félszázad, jelentem, nemtetszésemet fejeztem ki Nox angyal úr előirányzott parancsával szemben.
- Porter tanonc, egyes félszázad, jelentem, nemtetszésemet fejeztem ki az angy… Nox angyal úr paran…
- …fejeztem ki Nox angyal úr előirányzott parancsával szemben! - ismételte Poräx. - Feküdj. Fel, elölről.
- Porter tanonc, egyes félszázad, jelentem, hogy nemtetszésemet fejeztem ki Nox angyal úr előirányzott parancsával szemben.
- Jó, a nemtetszés kifejezésre juttatása általában tiszta sor, de ha Bowlel angyaltiszt úr belekérdez, mondd meg, hogy Nox angyal úr már helyretett, és te megértetted.
Újra közelebb lépett.
- Megértetted az angyal urat?
- Igenis!
- Jó, reménykedj, hogy nem kérdezősködik túl sokat a tiszt úr.
Én éppen abban reménykedtem, hogy kérdezősködni fog, és tényleg előadhatom a panaszomat. Elhatároztam, hogy mindenképpen megteszem; az angyaltiszt úr legfeljebb részletesen elmagyarázza, hogy miről is van itt szó – meg pár órára fogdába kerülök. Na bumm, gondoltam, legalább addig sem kell Noxszal lennem.
Az ezredparancsnokságon Poräx a folyosón sorakoztatott bennünket. Éppen be akart menni, jelentkezni Bowlelnél, mikor a tiszt úr kilépett az ajtón. Megakadt a szeme rajtam.
- Porteeeer. Nem lett volna szabad ilyen hamar visszajönnie. Ej. Sőt. Irgum-burgum. Ez nagy baj… ühüm. - Ránézett Poräxra. - Roseberg, maga nem harcol többet a tanteremben. Igen. Leléphet, többször nem kell jönnie. Uno. Maga mit csinált?
- Uno tanonc egye…
- A lényeget! - Bowlel sürgetően intett.
- Jelentem bohóckodtam kung-fu oktatáson.
- És ráadásul rosszul mondja a szövegemet - tette hozzá Poräx.
- Na Porter - szólt Bowlel, ügyet sem vetve Unora és Poräxra. - Mit csinált már megint?
- Porter tanonc, egyes félszázad jelentem, nemtetszésemet fejeztem ki Nox angyal úr előirányzott öö… parancsával szemben.
- Nemtetszését. Szóval nem tetszett Nox előirányzása. Akkor… mi tetszett? - Csend. Nem egészen értettem a kérdést. Bowlel mindig ellenkező irányból kérdezett, mint amire számított az ember.
- Mi volt a maga nagybecsű szándéka, ami ellenkezett Nox parancsával?
- Misére akartu…tam menni, illetve áldozni!
- Áldozni???
Bowlel Poräxra nézett. Poräx úgy állt ott, mint aki egy napig épített egy kártyavárat, és most hirtelen szétrombolták egy sújtással. Az angyaltiszt felemelte az ujját, mint aki hirtelen megértett valamit.
- Vasárnap! - Rám nézett. - Szóval vasárnap, és hirtelen… hó, hó, hirtelen kibújt a szeg. A zsákból. - Összedörzsölte a kezét. - M-hm, va-sár-nap! - kántálta. - Uno! Leléphet! Szóval, mit is parancsolt magának Nox? Hogy is volt ez az egész? Mesélje el. M-hm-m-esélje csak elll-lö-llö - dúdolt megint.
Még sosem láttam ilyennek Bowlelt. Mintha egy fogorvos lett volna, aki éppen azon töprenkedik, hogyan gyógyítsa meg a fog betegségét, arra persze ügyet sem vetve, hogy a beavatkozás mennyire lesz fájdalmas.
- Hát, az volt… hogy, szóval, megkérdeztük, mikor mehetünk el a templomba. Az angyal úr a padon ült, és azt mondta, hogy nem mehetünk el, és kész. Azt mondta, hogy azt muszáj, amit az ezredparancsnokság mond - itt Bowlel bólogatott -, nem templomba menni.
A tiszt úr rám nézett.
- Padon ült?
- Igenis.
- És ki volt az a „kérdez-tük”? Ki kérdezte?
- E… é… én.
- És még? Ki tartott magával?
- Sen… enki.
- Még egy másik válasszal is adós ám nekem! Hogy kivel beszélgetett tegnapelőtt. Na?
Csend.
- Most már meg kell mondania. Kivel beszélgetett, és ki kérdezte, hogy mikor mehetnek… misére? Kik voltak a társai?
Csend.
- No.
- De azt nem mondhatom…
- De igen. Nekem mindent!
- De nekik semmi közük…
- Kik?
- Ha megbüntetik őket, a…
- Kik? …Például kivel beszélgetett?
Csend.
- Poräx szerváns úr megtanította nekünk, hogy nem szabad kiadni a bajtársainkat.
- Gondolja, hogy nem tudom?! A minap itt állt maga mellett kihallgatáson!
- Kovach tanonc.
- Igen, Kovach. És ki volt a templomos? Ki kezdte az egészet?
- Kezdeni én kezdtem.
- Á! - Bowlel megint felemelte az ujját, és felnézett. Aztán újra lefele tekintett, egyenesen a szemembe.
- Én kérdeztem, hogy…
- Ki volt a másik… tudom, hogy ketten voltak. Hallottam, ahogy az előbb mondta, hogy „megkérdeztük”. Két személyre utalt a hangsúly. Maga kezdte? Volt még ott valaki?
- Igenis.
- Ki volt az?
- …Hills tanonc.
- És Nox egy padon ült.
- Igenis.
- És aztán mi történt?
- Nox fel… Nox angyal úr felpattant, és elkomolyodott. Azt…
- El-komolyodott?! …Előtte …nevetett?
- Hát, mosolygott, meg néha viccelődött.
- És mit mondott akkor?
- Azt mondta, hogy az nem keresztény templom. És hogy leszedték rólunk a keresztvizet. Azt mondta, hogy a Legfelsőbb Úr bármit megtehet. Jött az egyik bar… az egyik tanonc, és figyelmeztetett, hogy az angyal úr egy angyal.
- Az ki volt? …No, azt talán csak kiadhatja, aki nem követett el vétséget! - szólt rám Bowlel türelmetlenül.
- Singer tanonc.
- És Hills tanonc sem követett el vétséget, csak kérdezett valamit Nox angyaltól. - Felemelte a hangját. - Mert ugyebár ő kérdezett, és nem maga! Ő tette fel a kérdést, hogy mikor mehetnek templomba? Hm?
- Igenis.
- Pontosan hallottam az ominózus „megkérdeztük” hangsúlyán. Aztán?
- Aztán az angyal úr visszazökkentett, vezényelt egy feküdjt, mert… mert már hirtelen jelentkezni is elfelejtettem, mikor megszólított. Aztán leléptette Singert. – Direkt mindent pontosan előadtam neki, mozzanatról mozzanatra, úgy, ahogy történt.
- Singert? Miután segített őneki?!
- Igenis.
- Miért léptette le? Mit mondott Singer?
- Csak rámszólt, hogy válaszoljak.
- Mit kérdezett az angyal úr?
- Hogy én mit akartam kérdezni.
- Kérdezni? Mikor mit akart kérdezni?
- Előzőleg. Mert említettem neki, hogy három kérdésem van…
- Említette? Kérdezgette? Hm. - Összeráncolta a szemöldökét. - Mindegy. Mi volt a kérdése, amire Nox kíváncsi volt?
- Hogy mikor lép Wawer angyal úr szolgálatba.
- Szolgálatban van.
Bowlel Poräx felé fordult. Egy percig csak néztek egymásra, mint két bajbajutott jóbarát, aztán Bowlel megszólalt:
- Szerváns… Poräx.
- Parancs! - Ilyet se hallottam még.
- Rendelje Nox angyalt az ezredparancsnokságra, kihallgatásra. Az én parancsomra. – A tiszt úr halkan, kimérten beszélt.
- Igenis!
- Tovább!
Poräx villámgyorsan elrohant a lépcső irányába, közben egy szemrehányó pillantást vetett rám.
- Tanonc… Porter! - szólt Bowlel, mintha a kiképzőm lenne ő is.
- Parancs!
- Vigyázz. - Megfordult. - Itt várjon.
