Kilencen menekültek meg ezúttal. Tovább. Sorakozó. Tizenöt szerencsés. Sorak. Vább. Húsz; ebben már én is benne voltam. Nem tudtam, milyen logika alapján selejtez az angyal, de nem találomra, mert soha nem tévesztett. Akinek egyszer fent hagyta a párnáját, többet nem dobta le. És mindannyiszor rászólt arra, aki nem dobta szét és hajtogatta újra az ágyneműjét, csak igazgatni próbálta. Így telt a délelőtt nagy része.
Az angyal egyszer csak minden ágyat rendben talált.
- Henj. Oszo. - Megint az ajtóban állt. - Csendben legyenek. Tváb.
Ezzel kiment, a sorakozó pedig felbomlott. Pár másodperc néma csend - megvártuk, amíg elmegy -, aztán fokozatosan megindult a beszélgetés. Hallottam, ahogy Sword Taylornek és az egyik tavalyi fiúnak magyaráz:
- És azért már mindjárt feküdj, meg fel. Ez is tök hülye...
A fehér ruhás eddig türelmesen hallgatta fél füllel, undorral az arcán, most viszont úgy ordított Swordre, mintha ő is feljebbvalónk lenne.
- A faszomat már! - Csend támadt a teremben. - Mit pofázol itt? Én a helyedben úgy kussolnék, hogy belehal, aki megpróbálja utánam csinálni! - Itt egyszerre vigyorodtunk el Collinssal. - Miattad fektette meg – most hallottuk először ezt a kifejezést – Wawer angyal úr az egész félszázadot, és akkor még itt ugatsz, hogy milyen hülye. Méghogy hülye! Te vagy hülye, te ribanc, állítsd le magad, mert ha még egyszer miattad szívunk, kurvára megbánod, hogy egyáltalán. - Itt elhallgatott.
Úgy találta, túl nagy nézőközönsége támadt. Befejezte a prédikációt három szóval:
- Hiszen. Szóval ez.
Ez körülbelül azt jelentette: hiszen majd meglátod, milyen kis senki újonc vagy, majd meglátod, milyen világ ez; szóval ez van, ez a helyzet, ehhez tartsd magad, ha jót akarsz. Később mi is megtanultuk ezt a nyelvet, mint mindenki a telepen.
Sword persze felháborodott először, de a szóáradat felénél a haragja átment sértődöttségbe, annyira durván beszélt vele a másik – az ő mértékei szerint, játékos mértékek szerint. Egyébként csak kedves figyelmeztetéssel helyreigazította. A közönség lassan eloszlott, mivel a régi fiút lefoglalta az egyik társa, aki Andrewssal ment oda hozzá. Messziről megszólította:
- Hé, te. - Egy pillanatra az a nevetséges elképzelésem támadt, hogy Sword védelmére akar kelni az egyébként eléggé magabiztos és ijesztő megjelenésű fiú. Aztán láttam, hogy egyáltalán nem érdekli, mi történik itt. Beszélni kezdett valamiről, élénk mozdulatokkal mutogatva a háta mögé. A másik arca először felderült, aztán gondterhelt lett. Elgondolkodva dörzsölgette az állát, és valamit válaszolt. Aztán egyszer csak intett a vele szemben levő tavalyi fiúnak.
- Banks.
- Miva?
- Gyere.
- Minek?
- Ryan akar valamit.
Erre aztán Banks pattant.
Megfigyeltem ezt a Ryant. A szeme tágra volt nyitva, mintha nagyon figyelne, de tulajdonképpen nem nézett rá senkire és semmire. Mindenen keresztülnézett; mintha vak lett volna, csak bámult a semmibe, alig-alig pislantott. A mozgása egészen esetlen és szögletes volt. Nemcsak a szeme, az egész arca eléggé élettelen, mozdulatlan, kifejezéstelen volt.
Andrews csak ácsorgott ott, egy szót sem szólt. Most már négyen álltak együtt. A negyedik régi tanonc ott ült a szomszéd ágyon, és figyelte őket, az ötödik pedig messze tőlük, Same ágyán ült – ahogyan én is. Beszélgettünk.
- Halljátok, ez nem lesz ám pihenés - mondta nekünk okítólag a tavalyi Singer.
- Kösz, azt már észrevettük - mondtam. Aztán nevettem egyet.
- Mi van? - kérdezte Same.
- Semmi, Collinson röhögök.
Odanézett.
- A pancser - mondta Same. - Már nem azért.
Collins éppen egy szőke hullámos hajú lánnyal beszélt. Akkor nevettem, amikor észrevettem, Collinsnak milyen piros az arca.
- Mint a paradicsom, hihi - mondtam.
- Micsoda? - kérdezte Singer.
- Semmi. Lemaradtál - válaszoltam. - Mondjad csak.
- Ö, izé, nem, csak annyit mondtam, hogy kössétek fel a gatyátokat, különben magatokat köthetitek fel.
Same nevetett.
- Szokjatok hozzá ezekhez beszólásokhoz - mondta Singer. - Ha vigyorogtok rajtuk, zöldfülűek benyomását keltitek. A Telepen mindenki az unalomig ismeri ezeket a fordulatokat.
- Milyen „fordulatokat”?
- Például amit itt az előbb Knight mondott ennek a Swordnek. Hogy „belehal, aki megpróbálja utánam csinálni”. Rengeteg ilyen szófordulat járja. Egyik-másik állítólag a Mesterektől származik.
Odakaptam a fejem, majdnem felugrottam.
- A Meste...! Mit tudsz a Mesterekről?!
- Hát ők futtatják itt a balhét. Neked talán nem mondták? - Kettőt pislantott. - Ki sorozott be?
- Koledö Láma.
- Na, akkor te még többet is tudhatsz, mint én. Lama Koledö méltóságos úr buddhista láma, és folyton prédikál, meg teológiát magyaráz, amikor csak teheti.
- Nekem ugyan nem mondott szinte semmit. De mi ez a méltóságos úr?
- Noxtól hallottad, mi? Poräxra mondta.
- Meg az ügyeletestől is. De mindketten mintha gúnyolódva mondták volna.
- Pedig nincs ebben semmi gúnyos. Szolgálati fokozatuk szerint nagyságos, tekintetes, méltóságos és kegyelmes úrnak szokták nevezni tiszteletteljesen a népeket itt a Telepen.
- Tényleg? ...Noxnak mi a megszólítása?
- Méltóságos úr.
- És Wawer?
- Ő is. Minden angyal. A tisztek kegyelmes urak. De - felemelte az ujját - ezeket a megszólításokat ne használjátok. Nem... izé, nem szokás. Nox angyal úrnak kell szólítani. A tiszteket tiszt úrnak.
- Boräxot? - kérdezte Same. Furcsán hangzott az idegen név az ő szájából.
Singer vigyorgott.
- Nem Boräx ő, hanem Poräx. Hehe, ez tök jó. Boräx.
- Mit tudom én, olyan furcsa a neve...
- Állítólag nem földi ember. Nézzétek meg a bőrszínét! Szürke ruhát hord, hogy ne látsszon annyira, milyen furcsa színű... Őt szerváns úrnak kell szólítani, mint minden szervánsot. Legyetek vele nagyon óvatosak! Hallottátok, mit mondott Nox angyal úr?
- Nem. Mit? - kérdezte Same.
- Különleges parancsot teljesít.
- Igen, emlékszem! - szóltam közbe. - De mi az?
- Ő valami ellenőrféle. Azt mondják. Fegyelmi kivizsgáló. A Telep összes félszázada a felügyelete alá tartozik. Egy angyaltiszt megbízásából működik; az a tiszt úr képezte ki. Nem tetszik nekem, hogy ennyit van velünk. Úgy látszik, az angyal urak szerint nem elég szilárd a fegyelem.
Ezért néztek hát csodálkozva Poräxra a lépcsőn. Az ő személye élő figyelmeztetés volt: "Itt valami disznóság van! De majd mi kiderítjük, és akkor jaj nektek!" Ezért tartott Poräxtól minden tanonc. Senkinek nem volt tiszta a lelkiismerete, mivel senki nem tudta betartani az összes szabályt, képtelenség volt teljesen hibátlanul élni ebben a szigorú rendszerben. Ezt én akkor még nem tudtam, és már korábban elhatároztam, hogy minden parancsot igyekszem pontosan végrehajtani; igyekszem megfelelni minden elvárásnak. Nem volt kedvem Sword sorsára jutni.
