- Emlékeztek, mit mondtam? A parancs - és itt felemelte a hangerőt -, az parancs! Most zuhanyozni fogunk. Érthető? A barakk szabályzata szerint nem szabad ruhában zuhanyozni. Árt a felszerelésnek. Mármint a göncöknek. És különben is. Eléggé megnehezíti a szappanozást. Megrongáljuk a ruhákat, igaz? Aztán majd kapunk újat, ha elfoszlik, igaz? Na! Ruhákat félretenni, zuhanyozni.
Ügyes technikája volt, húzta az időt, hogy megnyugodjunk. Markolásztuk a nadrágunk szélét, vettük is volna le, meg nem is. Odanéztem Singerre. A régi társai gyűrűjében állt - mintha sose „ugrott” volna ki -, fegyelmezett félig-vigyázzban, teljesen meztelenül. Aha. Ebben a pillanatban megértettem! Szóval így szokás - vagy ha nem, hát ez volt a parancs. A Parancs. Közel voltam hozzá, hogy kövessem a példájukat, mert rájöttem, fölösleges ellenkezni; de egyedül nem akartam.
- Vannak itt olyanok, akik már tudják a dolgok menetét. Örülök neki. Tegyünk egy próbát. Tanonc… - körbejártatta a szemét. - …Sword!
- Parancs - kicsit félszeg volt a mozdulat, ahogy felrakta a kezét.
- Lépjen előre. Vegye le a nadrágját.
Sword csak nézett rá kétségbeesetten, ebben a pillanatban egytől egyig megbánta eddigi fegyelemsértéseit, melyek ebbe a helyzetbe juttatták: ő volt a fekete bárány, ezért Poräx őt léptette ki.
- Hallja, amit mondok?
Megrettent arc.
- No? Hallod, vagy nem hallod?
- I…igenis. - Bágyadt, elhaló hang.
- Érted a parancsot?
- Igeni…
- Akkor miért nem hajtod végre?
Sword csak nézett Poräxra, olyan arccal, mint akinek már mindegy.
- Sword! - csattant újra a keményebb hang. - Catherine Sword tanonc! Vegye le a testén található ruhadarabokat, és helyezze azokat egy fogasra, azután haladjon be a zuhanyzóba.
Poräx legyezett egyet a szeme előtt.
- Hahó! Nem érted? - Felsóhajtott. - Jaj, gyerekek. Ez az egész, tudjátok, olyan vicces, szóval… ez az egész „szemérem”-dolog egy nevetséges civil baromság, tudjátok? Itt a Telepen az ilyen régi megszokásokat ki fogjuk irtani belőletek. Mindenképpen. Megvannak rá a módszereink, higgyétek el: sokszázezer embert képeztek már ki ezen a Telepen.
Még a feszült helyzetben is fennakadtam ezen a számadaton. Sokszázezer?
- Az itteni eljárások még soha, egyetlen esetben sem mondtak csődöt. Soha! A ti esetetekben sem fognak. Ha látnátok magatokat az én szememmel, fetrengenétek a röhögéstől.
Bár nem nevetett, nem is mosolygott senki, mégis éreztem, hogy ez jó feszültségoldó volt. Poräx a fejével az öregek felé intett:
- Ők már tudják - szónokolt, de továbbra is őt néztük, senki nem mert feléjük fordulni -, hogy hogyan állnak a dolgok. Bizony! Valaha én is voltam a ti helyetekben, de én valahogy soha nem tökölődtem ennyit. Nem kell ehhez még ész se: parancs, végrehajtom! Gondolkodás nélkül, illetve ha kell, akkor gondolkodok. Ha szükséges, ha a parancs megkívánja. - Swordhöz fordult. - Most pedig vedd le a ruhádat, mert sokáig fogsz egy sötét cellában üldögélni!
Sword szeme könnyes volt. Belül megalázta saját magát, gondoltam; a barom. Hogy lehet ebből ekkora ügyet csinálni?
Elismételtem halkan Collinsnak.
- Na ja - súgta.
- Megtanítjuk őket? - kérdeztem.
- Hogyhogy? - kérdezett vissza Collins.
Csatlakozott Same is, észrevétlenül lépett egyet felénk. Poräx nem csapott le ránk, nyilván szádékosan.
- Hogy ne legyenek szivacsállatok - válaszoltam. - A parancs, az parancs.
- Oké - mondta Collins, és egy kicsit belepirult.
Pilenak intettem óvatosan. Mutattam, hogy mire készülünk. Megrántotta a szemöldökét.
Aztán vetkőztünk, hirtelen, egyszerre: egyből velünk tartott Jones, Queen, O'Malley, és szinte azonnal követett minket Lowe, Zenon és Antler. Poräx színpadra illő mozdulattal földig meghajolva invitált bennünket a zuhanyzóba. Ekkor megindultak a tavalyiak is. És jöttek utánunk sorban a fiúk.
Aztán megmozdult Brown, ő volt talán a legtalpraesettebb a lányok között. Persze akkor már rögtön követte Deep. A fiúk, élükön Poräxszal, megtapsolták őket. Majd elsüllyedtek szégyenükben.
Zuhanyoztunk. Jöttek sorban a lányok. Clara Taylor rángatta magával Swordot, aki úgy lépett be, mintha mindjárt a föld nyílna meg alatta; de aztán megkönnyebbült, látva, hogy tulajdonképpen nem is törődik vele senki. Poräx kezdettől az ablaknál állt, és rendkívül szigorú szemmel figyelte a társaságot. Lopva azért néztük a lányokat, hogy majd kiesett a szemünk. És egyszerre észrevettem, hogy jön Taylor teljesen meztelenül, mögötte Catherine Sword – rajta a melltartója! Mindegy, majd leveszi, gondoltam. Csak azt nem tudtam, minek hozta be ide.
Collins persze a mellettem levő zuhanyt használta. Megjegyeztem neki, hogy ahhoz képest, mekkora cirkuszt csinált Sword, nem is olyan nagy szám.
- Na hallod. Owen sokkal formásabb - mondtam.
- Hát, a végeredményt még nem lehet tudni - válaszolta.
- Márhogy, izé… ja, hogy… jóvan… - Hirtelen támadt zavaromban másra tereltem a szót: - Kurva hideg a víz. Nem tudom, itt miért nincs rendes meleg víz, ha egyszer odakint van.
- De a szappan, az jó.
Tényleg jó volt; a falba épített kis adagolókból lehetett kinyerni folyékony halványsárga krémet, nagyon jól vitte a piszkot, és nem ragadt.
Egyszer csak hallom ám, hogy Poräx kiabálása visszhangzik, de a nagy zajban nem értettem, mit mond. Csak a hangsúlyt hallottam, ami most valóban ideges volt, feszült, számonkérő. Rögtön odanéztem. Sword a zuhany alatt. Melltartóban! Collins felröhögött, mikor meglátta. Poräx a karját lengetve magyaráz neki valamit.
Aztán egyszer csak Sword vigyázzba vágta magát. Lefeküdt. Ott helyben; a lábszárára zubogott a víz. Fel. Még egy parancs Poräx részéről. Semmi reakció Sword részéről. Poräx felénk fordult, és most érteni lehetett a hangját:
- Még egy perc és elzárjuk!
Állt Sworddel szemben pontosan hatvan másodpercig, nézett rá türelmetlenül várakozva; azután a víz elállt magától, indultunk volna törölközni.
- Vigyázz! Leülni! Fel! Itt várjatok! Egy hangot se, egy moccanást se!
Kiviharzott a zuhanyzóból. Döngött utána a kinti ajtó, ahogy becsapta. Csendesen álltunk, senki nem szólt egy szót sem, néhány tüsszentés hallatszott csak. A legtöbben nem túl feltunő mozdulattal eltakarták magukat.
Két perc múlva a szerváns jött is vissza – mögötte Nox! Az angyal megállt, félig Sword felé fordulva, komor, ijesztő arccal.
- Tanonc…
Nyilvánvaló volt, Swordöt fogja megszólítani. A kemény hang is arra utalt.
- …Kahn!
- Parancs!
- Tanonc…
Két másodpercnyi súlyos szünet…
- Brown!
- Parancs!
- Ide.
Futottak, hogy majd elcsúsztak a vizes talpukon, aztán megálltak az angyal előtt. Valószínűleg fel sem fogták, hogy meztelenek; a helyükben én sem figyeltem volna ilyen apróságra, ha Nox-szal szemben állok.
- Nem tud lezuhanyozni - mondta az angyal. - Segítsenek neki!
Csettintett. Abban a pillanatban magától megindult Sword zuhanya, aki úgy állt ott, mint az áldozati bárány. Nox intésére Kahn elkapta, Poräxszal együtt lefogták, az angyal egyetlen mozdulattal lekapta róla a melltartót. Aztán Brownnak intett. A lány elkezdte mosdatni Swordöt, mintha magatehetetlen lenne.
- Szivacsállat - mordultam fel halkan.
- A Főszivacsállat - válaszolta Collins.
Végignéztem a többieket. Clara Taylor, karba font kézzel eltakarva kicsi mellét, félig sajnálkozva nézte barátnőjét, mint egy anya a szerencsétlen félkegyelmű gyermekét. Ryan a száját húzta, megjegyzéseket tett Banksnek és Andrewsnak. Same leplezetlenül szórakozott a jeleneten. Pile-ék egy kicsit kínosan álldogálltak a zuhany alatt. Singer unottan nézett, mint aki a pokolba kívánja Swordot is, de Poräxékat is.
Tetőtől talpig végigsikálták a lányt, még az arcát is megmosta Nox egy „csukja be a szemét” figyelmeztetéssel. Láttam, hogy Sword időközben sírdogál, pedig folyt a víz a fejére. Kiderült, hogy a szappan egyúttal sampon is, mert Nox Sword haját is bekente. Időközben Poräx egyszer kiáltott, anélkül, hogy elfordult volna:
- Ne merjetek röhögni! - De nem is „röhögött” senki, fölösleges közjátéknak éreztük az egészet.
Amikor teljesen lemosták a lányról a szappant, elállt a víz. Felmerült bennem a kérdés, vajon miként irányíthatják Noxék a zuhanyokat. Nox megfogta Sword karját, egészen haloványan elmosolyodott - először láttunk ilyet -, egy kis ütést legyintett a lány fenekére, és megindult vele. Odakint menet közben lekapta az egyik törölközőt, nem nézte kié – bár úgyis frissen mosott volt mind -, Sword köré csavarta, aztán kivitte.
- Gyerünk - mondta Poräx. - Törölközni, öltözni.
Odakint felvettük a nadrágokat, a lányok a melltartókat. (De vajon miért nem hoztuk magunkkal az alvókat?) Poräx fogkeféket osztott, amik valahogy furcsán néztek ki - mint a legtöbb dolog a Telepen. Kiderült, hogy a falból itt is lehet fakasztani szappant, sőt fogkrémet is.
- Meghatározott időközönként töltik újra a tisztítószereket. Ha túl hamar elhasználjátok, megnézhetitek magatokat. Van bőven, de ha pazaroljátok, végül elfogy, és akkor büdösek lesztek - figyelmeztetett Poräx.
Mielőtt visszamentünk a terembe, a szerváns kiadta a parancsot:
- Sword tanoncnak elég volt mára. Hagyjátok békén. Saját kezdeményezésből senki nem beszélhet vele.
Bevonultunk a hálóterembe. Sword ott ült az ágyán. Nézett maga elé, mint… mint egy szivacsállat. Odabent Poräx sorakoztatott.
- Oszolj, az ágyakhoz! Alvókat elővenni. Levetkőzni, alvót vételezni. Hm - mondta, látva, ezúttal milyen gyorsan és kifogástalanul teljesítjük a parancsot. - Az előbb miért nem ment így?
Erre többen Sword felé pillantottak; Same és Lowe, akik mellette voltak, valamit morogtak is neki a tilalom ellenére.
- Alvóban sora… Same! Lowe!
- Parancs.
- Rancs.
- Úgy látszik, rossz az emlékezetetek. Ezt biztos az okozza, hogy rossz az agyi vérellátás. Na majd javítjuk. Félszázad… feküdj!
Mióta bejöttünk, Sword meg sem mozdult, de Poräx nem törődött vele. Utólag meggondolva, lehet, hogy Nox mágiázott valamit a lányon.
- Föl. Feküdj. Föl. Feküdj. - mondta irgalmatlanul gyorsan. A hálóterem kövén nem volt olyan kellemes hasravágódni, mint az udvaron. - Föl. Feküdj. Föl. Feküdj.
Koszos lett a tenyerünk, a combunk, az alvónk is. Ráadásul teljesen megizzadtunk. Minek zuhanyoztunk egyáltalán, kérdeztem magamban. Poräx elsétált a terem végéig, majd vissza.
- Föl. … Feküdj. Föl… kéne má’ itt mosni.
Nevetés. A félszázad fele állt, a másik fele feküdt. Poräx elhúzta a száját.
- Na sorakozó!
Én a "föl"-re elindultam felfelé, aztán a folytatásnál visszaestem; most felugrottam, és rohantam a helyemre, Same és Collins közé.
- Frissen zuhanyozva, új alvóban szép tiszták vagytok. Oszolj. Miután kimentem, lehet menni kezet mosni. Vagy az árnyékszékre. Holnap kezdődik az első igazi napotok. A többi is jó ideig mind ugyanolyan lesz, mint a holnapi. Készüljetek fel.
Kiment.
- Öt perc múlva jövök az altatóval - szólt vissza.
Collinssal kimentünk a vizeldére. Kifele menet megfigyeltem, a lányoknak egészen másmilyen alvójuk van: olyan, mint egy tornadressz, de valamivel kényelmesebb, lazább viseletnek látszott. Ilyet se láttam még. Visszafele jövet észrevettem, hogy Banks valamit hevesen magyaráz Kahnnak, ideges mozdulatokkal, néha Zenon felé legyintgetve. Ki a frászt érdekel, gondoltam, tehetnek egy szívességet. Fáradt voltam, aludni akartam.
Minden nehézség ellenére azt állapítottam meg magamban, nem is volt olyan rossz ez az első nap. Jól megleszek itt, a Szolgálati Telepen.
