A szemek újra rám szegeződtek a szobában. Sejtettem, mi következik most.
Megyek bányászni.
- Nos, tanonc úr, ezek után elfogadja és jogosnak ítéli mindhárom fegyelemsértési tételt?
- …..Igenis, uram.
Wawer szólalt meg:
- Van valami mondanivalója mindezekkel kapcsolatban?
- Igenis.
- Mégpedig? - kérdezett rá a tiszt úr.
- Hát… mmm. Nem értek bizonyos dolgokat. Azt, hogy hogyan és miért szüntették meg a keresztségünket, mikor tudom, hogy ez örökre szól és visszavonhatatlan; és hogy tulajdonképpen pontosan kicsoda Lord Immanuel…
- Nem is kell, hogy értse, önnek még nem kell megértenie semmit, hiszen elsőéves tanonc. Még csak öt napja van itt! Kötelessége engedelmeskedni elöljáróinak: a rangidős tanoncoknak, a szervánsoknak és az angyaloknak, és ez esetben garantálhatjuk önnek, tanonc úr, hogy semmi olyan cselekedetre vagy mulasztásra nem kényszerül …sőt módja sem lesz…, ami az Isten számára sértő lenne vagy ami karmikus vagy karmatikus megrovást, büntetést vagy egyáltalán bármiféle visszahatást vonna maga után.
- Visszahatást? Ezt nem értem.
- Persze, hogy nem érti - zendült hirtelen Nox hangja -, azért van itt, hogy megtanulja! Azt mondja meg, hogy tud-e olyan körülményt felemlíteni, amely mérlegelendő az ön fegyelemsértési tételeinek elbírálása folyamán!
- Elmehetnél tisztnek, olyan szöveged van - jegyezte meg félhagosan Wawer. Koledö kuncogott. Poräxról szinte teljesen meg is feledkeztem, valósággal láthatatlanná vált ott, a jobb hátsó sarokban.
- Szóval, jelentem… - hirtelen nem is tudtam mit mondani. Éreztem, hogy ami itt történt, az nem a valós tények feltárása volt; valahogy rám húztak valamit, amit nem is követtem el. És mégis, Bowlel vádja teljesen értelmes és voltaképpen helyénvaló volt. Mégsem éreztem magam bűnösnek.
Pár másodperc után Bowlel megjegyezte:
- Itt nem fojtjuk magába a szót. Itt háboroghat, ellenkezhet szabadon, büntetés nélkül. Használja ki, beszéljen.
- Szeretném megérteni…
- Ha közölni akar valamit, tegye meg! De válaszokra ne várjon. Ha bármilyen kérdése van, a választ a tantermi oktatás során fogja megkapni a képzése folyamán - hogyha elég magas szintre jut, természetesen. Tehát?
Csend.
- Koledö Láma? - szólt hátra a tiszt úr félig megfordulva.
- Nos. Tudvalévő, hogy David Porter tanoncot én soroztam be. Ezért is vagyok jelen. Azonban felelősséget persze nem vállalok, mivel nem saját döntésem alapján kerestem fel őt. Figyelj rám, David. Ez itt egy nagyszerű intézmény - körbemutatott -, amelyet …az Isten személyei fejlesztettek ki az emberiséget szolgáló lelkek kiképzésére. Mint ahogy már kedden elmondtam neked.
A „kedden” szónál elmosolyodott.
- David, ha egy kicsit gondolkodnál, magad is könnyen megérthetnéd a helyzetet a hallottak alapján. Lord Immanuel Jézus Krisztus Buddha-énjét jelöli. Az ő végtelen kegyelme folytán részesülhetnek a Föld lakói a keresztség áldásában. A Föld lakói alatt azokat a lelkeket értem, akik a Föld bolygón vesznek részt játékosként a karmában. Te viszont nem vagy játékos. A keresztség rád nem vonatkozik - nem vonatkozhat! Ez tény, amit nem vonhatsz kétségbe, és nem is tehetsz ellene semmit, maga a Legfelsőbb Úr rendelte így, az ezredparancsnok úr a rendelet sorszámát is ismertette. Ugyanezen rendelet egy másik pontja alapján jelenleg Lord Reiteń és Lord Viyen védelme alatt állsz, mint mindenki a Telepen. Természetesen ennek a rendeletnek az említett pontja megnyilvánulásában konkrétan Lord Immanueltől származik, de ez nem is lényeges. Azt hiszem, sőt látom is, hogy most már van mondanivalód.
- Khm. Igenis…
Természetesen jött hirtelen ez a szó a számra, gondolkodás nélkül, automatikusan mondtam ki, beleépült a mindennapi szóhasználatomba. Csak a végét haraptam el; Koledö nem is a felettesem a Telepen.
- A mondanivalóm…
Pár másodperces szünetet tartottam. Hogy is fogjak hozzá? Lassan, összeszedetten kezdtem beszélni:
- Koledö Láma nem tájékoztatott engem azokról a körülményekről, amelyek… jellemzőek a Telepre. Úgy vett rá engem, hogy idejöjjek, hogy jóformán nem mondott semmit a Telep működéséről, az itt uralkodó viszonyokról. Ezért kérem, hogy a szolgálati beosztásomat változtassák meg, helyezzenek át valahova… máshová, uram - Bowlelhez beszéltem, tudtam, ha ránézek Noxra, nem bírom folytatni -, mert nem tudok itt maradni.
Bowlel meredten nézett rám, összeszűkítette a szemét, aztán kimérten megkérdezte:
- Megfelelne… a bánya?
A két angyal egyszerre kezdett nevetni, amint felhangzott mögöttük a láma derűs kacagása. Poräx torz vigyorral csóválta a fejét.
Bowlel teljesen komoly maradt. Előrehajolt.
- Tudna felhozni olyan körülményt, ami alátámasztja, indokolja ezt kérelmet?
- Hát, már felhoztam. Koledö Láma tulajdonképpen félrevezetett a Teleppel kapcsolatban.
A láma élesen közbevágott:
- Mondtam valami olyat, David, ami valótlannak bizonyult?
- Elhallgatta az igazságot. Nem szólt semmit a kiképzésről…
- Idézem magam: paramparam „…képzésre van szükség a szolgálathoz. Van egy telep, a Szolgálati Telep, ahol” paramparam „szellemek élnek. Itt kaphatnak képzést a hozzád hasonlók”. Hm? - Az öreg felhúzta a szemöldökét. - Használtam a sereg, illetve a katonai iskola kifejezéseket is, amikoron azt mondtam…
- Mindegy - szólt közbe Bowlel. - Koledö Láma annyit mondott, amennyit jónak talált. Ön ezek után saját akaratából elfogadta a meghívást a Szolgálati Telepre. Ez azt jelenti, az ön szemében a láma információi elégségesnek bizonyultak! Tájékoztatták arról is, hogy a szolgálat halálig tart. S minthogy valótlan állítást a szolgálattal kapcsolatban még egyikünk részéről sem hallhatott, az ön indoklása nem alátámasztható. Lord Viyen Felséges Úr utasítását… Csak az ön kedvéért! …most ismertetem. A Felséges Úr parancsa az volt, hogy a 00182475011643874569323306071 sorszámú lelket - ez ön - az örökkévalóság 122010625493815 -ödik évében kezdődő képzési évad második napján a Szolgálati Telep Központi Kiképző Barakkjába felvételezzük, és azt követőleg a részletesen előírt képzésben részesítsük. Hogy ez a képzés pontosan miből áll, az egyelőre természetesen szolgálati titok, de idejében látni, sőt tapasztalni fogja.
Bowlel a két eszméletlenül hosszú számot jegyenként hadarta végig. Egészen csodálatosnak találtam azt, ahogy a világegyetemet irányítják. Isten bölcsessége a rendező elv a világban, ezt már korábban is tudtam - de parancsok, sorszámok, hivatkozások? Mint valami államigazgatás… Hogy lehet ilyen módszerekkel egy ekkora rendszert fenntartani és összehangolni? Hiszen csak az angyalok több százmilliárdan lehetnek a világegyetemben! Ki tudja, mekkora az Egész?
- Lord Viyen parancsának megfelelően az áthelyezési kérelmét elutasítom, a Legfelsőbb úr nulla per tizennégyes sorszámú utasítását szem előtt tartva.
A szám hallatán Koledö bólogatott.
- Hogy lehet, hogy ennek ilyen alacsony száma van? - kérdeztem rá.
- Majd idejében meg fogja tudni - válaszolta Bowlel jóindulatú hangon.
- Ez a szabály nagyon régi - válaszolt helyette Koledö. - Az örökkévalóság kezdetén hozta a Legfelsőbb, és a Mesterek hatalmáról szól. Nullás sorszámú. Úgy is mondhatnánk, hogy ennek a törvénynek a meghozásában te magad is részt vettél, David.
- No de… hogy…
- Majd később megérted. De ha tanulni akarsz, itt kell maradnod.
- Egyébként is itt kell maradnia; ez nem kérdés. - Poräx most először szólalt meg, mióta bejöttem a szobába.
- Poräx fiam, téged nem én soroztalak be - szólt oda vidáman Koledö. Nem értettem az összefüggést.
- Nos, meghozhatnám végre a döntést? - kérdezte Bowlel.
- Igen. Elnézést - válaszolt a láma. Hátradőlt és összehúzta a száját.
- Nos, Porter tanonc úr, a fegyelmi tárgyalás végeredményeként megállapítom, hogy vétkesnek találtam mindhárom fegyelemsértési tétel kapcsán. A kiszabott büntetés… száz órai szigorított elzárás. Van a büntetéssel kapcsolatban valami hozzáfűznivalója, ellenvetése, bármi?
Poräx megrezdült a sarokban. Mikor egy pillanatra odanéztem rá, láttam, összeszívta a száját, ahogy Rosebergék is mesélték. Az egész arckifejezése azt üzente: „kussoljál, mert megúsztad”.
- Nem, uram - feleltem Bowlelnek.
- Rendben van. A büntetést a legközelebbi, bármilyen stílusú fegyelmezési eljárásig felfüggesztem.
A tiszt úr lassan felemelte a kezét és tenyérrel enyhén az asztalra csapott.
- A fegyelmi tárgyalást beszüntetem. Porter tanonc úr, távozhat.
- Igenis. - Tisztelegtem, hátraarcot csináltam és kimentem a szobából. Odakint a nagyobbik helyiségben, ahol több asztal is volt, és lényegesen erősebb fény, még mindig ott ült az a negyedéves lány. Mikor elmentem mellette, utánam szólt:
- Porter!
Megpördültem. Lendült a kezem.
- Parancs!
- Hallja, ezt egye meg.
Odanyújtott nekem egy szelet indiai kenyeret, rajta valami zöldségkeverékkel. A másik kezében egy poharat tartott.
- Vegye már el. A többiek a századában már vacsoráztak. - A poharat letette az asztalra. - Ezt igya meg.
Nyílt az ajtó, és kijött Wawer. Rám nézett, aztán odament az egyik asztalhoz, rátámaszkodott a kezével, és olvasni kezdett valamit.
- Lambert.
- Parancs. - A lány halkan és olyan közömbösen válaszolt, mintha csak az egyik játékos köszönne a másiknak; semmi katonás él nem volt ebben a szóban. Fel kellett volna ugrania a helyéről, és „Parancs!”-ot kiáltania, de szinte csak jelképesen nyújtotta fel a kezét, közben egy kicsit felemelte a fenekét a székről, aztán visszaült. Nocsak, gondoltam, szóval ezt jelenti negyedévesnek lenni?
- Ez az? - kérdezte valamiről az angyal.
- Igenis - válaszolt társalgási hangnemben a lány.
- Hallom, hiányolt, Porter.
- U-ugonus - szóltam teli szájjal, a helyemen maradva.
- Örömmel hallom. Na majd. - És egy apró fejkörzés-kezdemény.
- Bowlel angyaltiszt úr azt mondta a kihallgatásomon, hogy az angyal úr szolgálatban van. De nem világos, hogy értette.
- Máshol vagyok. Száznegyvennégy félszázad van a Telepen. Sajnos be kell érnie Noxszal. - Rám nézett. - Van valami kifogása ellene?
- Nnnnnn… nincs, angyal úr.
- Akkkkkor jó. - A fejkörzés kezdődött. - Már azt hittem, valami probléma van Nox angyal úrral.
Felemeltem a bögrét, megkóstoltam az italt. Narancslével kevert gyömbér. Ezután a pótvacsora után tüzet fogok okádni, gondoltam.
Poräx kilépett a parancsnoki szobából.
- És még enni is kap - szólt. - Felháborító. Tanonc… Lambert!
- Parancs! - Ez pontosan úgy nézett ki, ahogy megszoktam; a lány felugrott, és megállt vigyázzban a szerváns előtt.
- Kuwäsy sulkhe Porter dhukhseq.
- Évacs - válaszolta Lambert.
- No-sai - mondta még Poräx, aztán kiment a helyiségből.
- Soh-sui wenn oí te Lama Koledö surt ex shuwe liqr z - szólt oda a lány Wawernek.
- Kuss legyen - válaszolta az halkan.
- Go-sudawa! - tette hozzá Lambert nyomatékosan, a parancs ellenére.
Wawer felnézett a papirokból, és odafordult.
- Lambert!
- Parancs!
- Akar valamelyik újonc félszázad mellett dolgozni, ha szabad mély hódolattal megkérdeznem?
Választ sem várva, az angyal hirtelen kisietett az irodából. Én befejeztem a vacsorámat.
- Porter! - szólt Lambert.
- Parancs!
- Menjen le a kétszázkilencvenegyesbe és ott jelentkezzen.
- Igenis!
- Tovább!
A kétszázkilencvenegyes a „mi” mosdónk volt. A parancs szerint egyenesen oda mentem be; félszázadom éppen zuhanyzott. Luxat felügyelte őket.
