Szombaton is Nox vette fel a szolgálatot!
Wawer eszerint kihagyott egy napot, de vasárnap már biztosan vele leszünk…
Szombaton nem tartották meg a tanórákat. A reggeli csuklógyakorlaton Nox még az előző napoknál is jobban megizzasztott minket. Könnyebb lett volna, ha ő is csinálja velünk a gyakorlatokat, ahogy korábban a lépéseket. Aznap már fennakadás nélkül, folyamatosan tudta vezényelni a „tornát”, ismertünk minden kifejezést. Ezúttal egyáltalán nem bohóckodtunk Collinssal, igyekeztem meghúzni magam. Nem tudhattam, vajon a pénteki kihallgatáson történtekről mennyit hallott Nox – de gyanítottam, hogy mindent.
Reggeli után az angyal kivitt bennünket menetgyakorlatra.
Körbejárta velünk a barakk körüli területeket. Az Egyes Főúton az elágazásig mentünk, ahol kedden először találkoztam angyalokkal. Ott nyugat felé fordultunk, aztán az egyik összekötő mellékúton dél felé tartottunk. Elhaladtunk a „mozitól” pár száz méterre. Nagyjából lemértem a mellette megtett utat. Körülbelül 300 méter hosszúnak bizonyult a „mozi” épülete! Kíváncsi voltam, hány terem lehet benne, és tulajdonképpen mire használják nagy részét – az egész nyilván nem lehet mozi. A kanyarban Nox jobbra fordult velünk, nyugat felé, így még közelebb kerültünk a hatalmas épülethez. Kívülről inkább egy várkastélyhoz hasonlított. Száz méterre lehetett talán tőlünk, ahogy a Kettes Főúton meneteltünk nyugat felé. Csak most figyeltem meg, hogy tulajdonképpen tényleg nyugatra van nyugat, a reggeli nap a hátunk mögül sütött ránk. A mi fogalmaink szerint már délelőtt volt, de a nap állásából ítélve nyolc óra körül lehetett. Egy kicsit már fáztam a tanoncingben, jó lett volna felvenni a kabátot, mielőtt elindultunk. A „mozit” kelet-nyugati irányban kétszáz méter szélesnek mértem, és úgy tippeltem, legalább nyolcvan méter magas. Bent annyi terem lehet, hogy akár egyszerre az egész barakk is beférhet! Sőt! Tulajdonképpen ez az épület nagyobb térfogatú, mint a barakk! Az alapterülete is majdnem akkora, hat hektár. Az egész barakk pedig mindössze nyolc-kilenc hektár! Miféle mozi ez?
Aztán eszembe jutott a megoldás. Singer biztos pontatlanul tájékozott, csak egy kis részében vannak mozitermek, esetleg csak egyetlen nagyterem van valamelyik emelet sarkában, és az épület többi részét másra használják: végül is, gondoltam, az angyaloknak is lakni kell valahol…
Nox úgy magyarázott, akár valami idegenvezető:
- Na, itt van a moziépület vége, itt menetelünk fogcsikorgatva, utána jön a templom épülete. Ezeket csak ritkán fogjuk látogatni.
Vasárnaponként, gondoltam, már ami a templomot illeti. Sajnos ahhoz el is kell menetelni idáig….
- Állj. Látják, ott van a kerítés, ott a maguk számára vége a világnak. Lesz majd néha olyan hosszú szabadidejük, hogy akármeddig el tudnak menni a Telepen. Maguknak idáig tart, hölgyeim és uraim.
Először hallottunk ilyet Noxtól.
- A kerítésen túl élnek a Poräxhoz hasonló léhűtők - viccelt. - Néha áttévednek ide is… mint azt már észrevették. Hátra arc.
Ezután teljes hosszában végigmeneteltünk a Kettes Főúton. Most láthattam azt a pontot is, a Belépőtől majdnem egy kilométernyire, ahol a két főút találkozott. Az út végén kiderült, hogy előző nap jól láttam a domb tetejéről, tényleg valami betonút-rendszer van a Telep keleti végében. Most, hogy elmeneteltünk mellette, „idegenvezetőnk” közölte is, hogy mi az:
- Jobbra láthatják az autópályát. Járművezetési gyakorlóterep, egyébként versenypályának is használható. Maguk is fognak majd itt versenyezni, ha már elég komolyak lesznek hozzá.
Nox érzelemmentes hangjában valami apró, megfoghatatlan büszkeség bujkált, ahogy a Telep különböző létesítményeiről beszélt. Mintha a saját tulajdona lenne az egész, úgy beszélt mindenről, vagy mintha legalábbis ő alkotta volna az egészet.
A menetelést soha nem szakította félbe az angyal fegyelmi vétség miatt. Ha valakire rászólt, nem álltunk meg miatta, egyszerűen menet közben megjegyezte:
- Elam. Egy rosszpont.
- Uno. Még egy rosszpont.
Szerencsémre én egyet sem kaptam. A Kettes Főút végén balra kanyarodtunk, itt láthattuk jobbra az autópályát, utána jobbra kanyarodtunk, és annak az útnak a keleti folytatásán haladtunk, amire először rákanyarodtunk az egyesről. Fél kilométer után megint balra fordultunk, észak felé meneteltünk a sportpályák és az autópálya „felső” része között. Egyszerre, mintha csak otthon lennénk, fák következtek! Hirtelen megsűrűsödtek a törzsek az út körül, és egy erdőben találtuk magunkat. A sárga kavics itt nem ragyogott olyan makulátlanul tisztán, mint a Telep többi részén. Az erdőben egy újabb kilométer után balra fordultunk. Úgy éreztem, hamarosan leszakad a lábam. Órák óta meneteltünk megállás nélkül. Ismét két kilométer.
- Aki esetleg már belezavarodott volna az irányokba, újfent nyugatnak tartunk, a Telep északi határánál vagyunk.
Újra felbukkant előttünk a kerítés, ezúttal elég nehezen lehetett látni, a fák eltakarták. Kétszáz méterre közelítettük meg, és ahogy végignéztem rajta, amint észak felé fut, egy ponton mintha véget ért volna. A telepet észak felől nem védi kerítés?
Délnek fordultunk. Arra gondoltam, minthogy a kerítésnél vagyunk, még legalább két kilométer keletre a barakk, délre pedig ki tudja, mennyi. Ha a saját lábamon eljutok odáig. Azon csodálkoztam, a lányok hogy bírják.
A fák koronája fölött a nap a legmagasabb pontra hágott. Egyre éhesebb voltam. Egy kilométer után, csodák csodája, délre, pontosan velünk szemben megpillantottam a barakkot! Eszerint a nyugati kerítés északon közelebb van, kisebb átmérőt biztosítva a barakk körüli területeknek. Persze, hiszen amint kiértünk az erdőből, a kerítés mögöttünk maradt, derékszögben elfordult nyugat felé, teret nyitva a barakknak, hogy kiszélesedjen a környező hatalmas mező. Nox nem kanyarodott el velünk egyik irányba sem, bár az út kétfelé ágazott. A füvön haladtunk tovább, egyenesen a barakk felé.
- Nos, ez itt keresztben a Barakk Körüli Út. Négyzet alakú. Ennek a déli oldalán meneteltünk először, mikor lekanyarodtunk az egyes főútról. Világos? Megjegyezték? Nehogy nekem aztán eltévedjenek itt. Ugye Porter? – szólt hátra nekem. - Az eltévedés a maga kedvence.
A sok kanyar miatt valóban nem állt még össze a fejemben a Telep alaprajza, de hirtelen rájöttem, mit láttam Bowlel szobájában a falon. Az a sematikus rajz a Telep térképe volt!
