- Hogy tetszett?
Odafordultam.
- Hogy tetszett... csinálni? - kérdeztem.
- Ez csak egy kis játék volt, nincs semmi jelentősége - mondta.
Megint eltűnt, de abban a pillanatban meg is jelent a fotelban ülve. Teleportáció! A jelenség annál megdöbbentőbb volt, mivel az előbb állt, a fotelba pedig már ÜLVE érkezett.
Kábán magam mögé nyúltam, mintha attól féltem volna, hogy eltűnt a fotel; megmarkoltam az ismerős anyagot - a Telepen az ágyam anyaga egy hét után ismerősebb volt -, és leültem.
- Mint mondtam - szólt Koledö -, a Mesterek hatalmának nincs határa.
Még mindig kábulatban voltam kissé, de hirtelen eszembe jutott valami, amitől egészen beindult az agyam. Felhúztam a lábam a fotelba, félig térdelve ültem, és izgatottan kérdeztem az öreget:
- Ezt... ezt én is meg fogom tanulni a Telepen? - kérdeztem.
- Attól függ, hogy milyen dolgokra szakosodsz.
Hogy ezt nem egészen én fogom eldönteni, azt persze nem kötötte az orromra.
- Ha elég szorgalmas vagy - folytatta -, persze előbb-utóbb eljutsz arra a szintre, ahol megtanítják neked, akár meg is tanulhatod magadtól. Néhányan a szervánsok közül később angyalok lesznek!
- És ők... tudják ezt?
- Ezt? Ó persze, ők mind sokkal többet tudnak ennél, legalábbis a tisztek. Az előbb mondtam, hogy ez csak játék volt. De rengeteg mindent biztosan meg fogsz tanulni. Sokkal kevesebb unalmas tanulnivalóval fognak ott gyötörni, mint itt, az iskolában.
Határozottan kezdett megjönni a kedvem az egészhez. Egyvalami különösen megragadott így, hogy már bizonyítva láttam a láma minden szavát. (Igen, ennyire naiv voltam.)
- Koledö láma, azt mondta, hogy „földi” gyerekek lesznek ott. Eszerint... vannak más bolygók is, amiken élet van?
- Persze, hiszen itt a Naprendszerben is van más bolygókon fizikai élet, illetve egyes bolygók holdjain: egysejtűek. A Marson viszont "emberek" is élnek, csak a földi tudomány még nem jutott el odáig, hogy érzékelni tudja őket, mivel egészen más frekvenciájú anyagból áll a testük, mint nekünk. Nekik csak úgy nevezett finom fizikai testük van, mint a kísérteteknek. Nekünk is van ilyen finom testünk vagy étertestünk, de mi csak a magunk és egymás durva fizikai testét tudjuk érzékelni, közvetlenül vagy műszerekkel. Más naprendszerekben is élnek megtestesült szellemek, természetesen.
- Űrlények? Olyanok, mint...
- Különböző testeket kaphat valaki, mikor leszületik. Attól függ, hogy hova kerül, és hogy milyen sors vár rá. A Földön kívül még nagyon sok helyen élnek humanoidok, némelyeknek csak egy egészen kicsit tér el a testfelépítésük az itteniekétől. Tudtad például, hogy eredetileg csak a fehérek és a feketék földiek? A feketéket nevezhetnénk "bennszülötteknek", a bolygó ősi, természetes gazdáinak: a fehéreket utánuk tenyésztették ki az emberi faj alkotói. A másik két helyi változat pedig idegen származású; a sárgákat (én is félig az vagyok) később telepítették be és adaptálták az emberi léthez nagyon fejlett civilizációk, a rézbőrűek pedig egy "baleset" folytán kerültek a Földre, s szintén egy magasabb hatalom segítségével adaptálódtak.
Ámultan hallgattam, szóhoz sem tudtam jutni.
- Vannak nagyobb eltérések is. És vannak, nos vannak - mintha tétovázott volna - más fajok is. Ezt majd a Telepen részletesen megtanítják neked. Vannak például szakszóval megnevezve szaruoidok, egyszerűbb, de kicsit félrevezető szóval sárkányok. Sokat háborúznak velük a humanoidok, bizonyos esetekben azonban jóindulatúak velünk szemben. Eme lények emlékét őrzi a kínai kultúra is. Aztán ott vannak a... bogarak. Mi csak így nevezzük őket. Elméletileg vannak kivételek, de gyakorlatilag kibékíthetetlen az ellentét a két faj, köztük és az emberek között. A Föld korábbi látogatói közül említhetném még a „metanoidokat” is, valamint egy másik fajt, akiket nem kívánok megnevezni, akik körülbelül harminc év múlva meg fogják támadni a Földet. A csata jelentős része az űrben fog lezajlani, de azért elég... kellemetlen idők lesznek azok a földiek számára. - Sóhajtott. - De ez még messzebb van, ahhoz képest, hogy mi az elkövetkezendő néhány évről beszélünk, a kiképzésedről. Ha elég magas szintet, rangot érsz el, te magad is részt vehetsz majd ebben a háborúban.
- Űrhajóval fognak jönni? - kérdeztem bambán. - Végre biztosan tudni fogják a Földön, hogy vannak idegenek, nem csak találgatni fognak....
- A találgatás ébren tartja a kíváncsiságot - szólt élénken a láma -, és ez üzletileg is hasznos, azonfelül a tudás hatalom. Bizonyos illetékesek már réges-régen tudják, hogy... szóval, már tárgyalásokat is folytattak más bolygók lakóival. Rengeteg idegen eredetű technológia van a Földön.
Természetesen a különböző anyagi civilizációk eltérő fejlettségűek. Vannak, akik ókori körülmények között élnek, megint mások összehasonlíthatatlanul fejlettebbek, mint a földiek. Ha úgy szakosodsz, te is meg fogsz tanulni űrhajóval repülni, és más olyan járműveket vezetni, amiket most még csak el sem tudsz képzelni. - Egy pillanatra elhallgatott, aztán ravaszul megtoldotta: - No, akkor én megyek is.
- Ne! Várjon még, hiszen...
Felemelte a kezét. Megint az az érzés, mint az utcán, a fejbevágás.
- Ezt hogy csinálja?
- Mágia - felelte. De nem szólt többet.
- De ugye nem ártalmas?
Nem válaszolt semmit. Folytattam:
- Csak, mert olyan furcsa érzés, mintha a fejemben a vér...
- Ne aggódj, nem veszélyes, amit csináltam. Ezt bizonyos energiák bevitele okozza. Most el kell mennem. Tudom, hogy kezdett érdekes lenni, amit meséltem, de sokkal többet már úgysem szabad mondanom. Két óra múlva visszajövök, addig dönts. De akárhogyan is, ami itt történt, amit elmondtam neked, arről nem beszélhetsz soha senkinek.
- Ha mégis úgy döntenék... szóval, mit kell vinnem...
- Magadat.
- Semmit? Semmi mást?
- Amire úgy érzed, hogy szükséged lehet egy - mosolygott - bentlakásos katonai iskolában, hogy úgy mondjam.
Én is elmosolyodtam.
- És hogyan fogunk odamenni, hogyha...
- Teleportációval.
Tágra nyílt a szemem.
- Igen? - kérdeztem lelkesen. - És akkor mennyi holmit vihetek?
- Ajaj. - Nem vettem észre, hogy valamit nagyon titkol előlem. - Nem hiszem, hogy az angyalok örülni fognak, ha a fél lakást bedobozolva állítasz be a Belépőre. Férjél el valami kisebb bőröndben, ha már mindenáron magaddal akarsz hurcolni különféle kacatokat. Ruhát úgyis adnak. A világon mindent adnak, amire ott szükséged lehet. Van egy jó tanácsom - halkította le a hangját, mintha nem akarná, hogy valaki, talán a Mesterek meghallják (ez a gondolat akkor még nem volt mulatságos, hiszen nem tudtam semmit a Mesterekről) -, inkább könyveket vigyél magaddal, minél sűrűbb betűkkel nyomtatott könyveket.
- A szüleim - mondtam. - El kéne búcsúznom tőlük, ha egyáltalán...
- Majd írsz nekik levelet. A Telepen működik posta, jószerivel az egyetlen kapcsolat a külvilággal, a játékosokkal. Azon kívül egy év múlva meglátogathatod őket.
Nagyon izgatottan próbáltam a részleteket megtudni, pedig szinte biztos voltam benne, hogy nem fogok elmenni. Ilyen hirtelen, egyik pillanatról a másikra, biztosan nem. Volt egy itteni életem, amit legalábbis nyugodtan le akartam zárni. Egy kérdés azért mégiscsak fontosnak tűnt:
- Egy évig fogok ott maradni?
A láma összehúzta a száját.
- Hű, ez nagyon sok mindentől függ. Az alapképzés egy évig tart, de az tényleg csak a legalapvetőbb dolgokból áll. Egy biztos: a szolgálat örök életre szól, halálig tart. Persze, nagyon sokféle élete lehet egy-egy közszolgálatisnak. Azok a híres emberek, akiket hallomásból, tévéből ismersz, részben a Mesterek szolgálatában vannak. Persze a legtöbb közszolgálatisnak fogalma sincs arról, hogy kiket szolgál, öö... hogy is mondjam, „tudat alatti” utasításokkal irányítják őket, bár ez nem a legjobb kifejezés. De erről is tanulni fogsz majd természetesen. Nem is húzom tovább az időt, megyek.
- Jaj, láma! Muszáj?
- Igen, máshol azonnal szükség van rám. De ebben a pillanatban! Gondold meg ésszel, jó alaposan - hirtelen gyorsította a beszédét, ez egész furcsa volt tőle -, aztán készülj. Itt leszek időben, és indulhatunk.
Hirtelen eltűnt a fotelból, el sem köszönt. Persze, hiszen nemsokára úgyis visszajön. Én pedig gondolkodni kezdtem, hogyan szereljem le a lámát, hogyan mondjam meg neki, hogy ilyen hirtelen nem mehetek vele?
