Éppen a Mesterekről akartam kérdezni Singert, mikor egy újszerű jelenet tanúja lettem; ez később nap mint nap előfordult.
A tavalyiak megindultak a terem végéből. Velük tartott a negyedik is. Döbbenten láttam, hogy ő mintha éppen az ellentéte lenne Ryannek! Kerek, macskaszerű mozdulatokkal lépkedett és gesztikulált, miközben halkan Banksnek és Ryannek magyarázott. A szeme épp olyan nyílt volt, mint Ryané, azonban a tekintete elevenen járt ide-oda, szinte egy pillanatnyi szünetet sem tartva; mintha támadást várna valahonnan. Mikor elhaladtak mellettünk, én őt néztem, ő „mindent”, mégsem nézett a szemembe. Mintha kerülte volna az emberek tekintetét. Az ő arca is meglehetősen fagyott volt, Ryanéhez hasonlóan.
- Ohó - szólt Singer. - Ryan és Kahn már megint együtt.
- Mi van velük? - kérdezte Same.
- Ők tavaly kezdetben ellenségek voltak, de aztán összefogtak, és terror alatt tartották a félszázad nagy részét. Knight is néha velük tartott. Most úgy látszik, Banksszel is jobb viszonyban vannak, ami nem csoda, hiszen itt mindenki más idegen. Én soha nem voltam nagyon jóban Banksszel, Kahnnal pedig egyenesen tele van a tököm. Erőszakos pöcs. Ryan meg megközelíthetetlen, érinthetetlen, vagy mi. Alig két mondatot beszéltem vele egy év alatt. – Sötét tekintettel figyelte régi csoporttársait. - Ezek itt semmibe vesznek benneteket. Szerintem ne bízzatok bennük, és ha lehet, kerüljétek el őket.
- Na, majd – mondtam. – Adjon valaki egy tiszta pelenkát.
Észre sem vettem, hogy már én is a Telep nyelvén beszélek! „Na, majd meglátjuk, mi lesz, ha nem kerülöm el őket!” A második mondatom pedig a helyi szellemességek mintájára készült.
- Ne tökös legyél – szólt rám Singer, miközben továbbra sem vette le a szemét a frissen alakult bandáról –, azzal itt nem mész semmire. Eszes legyél. És ne gondold, hogy le tudnád verni bármelyiküket is.
Jones ágyánál álltak meg mind az öten, de nem egy kupacban, hanem nagy távolságokat tartva, mint akik nem is ismerik egymást. Ryan leült a szomszéd ágy szélére, ami Deepé volt. A lány persze nagy hangon rá akart szólni, hogy „mit képzel”. Ryan fél kézzel befogta a száját, Deep pedig hiába feszegette Ryan kezét, meg sem tudta mozdítani, pedig erős lány volt, a második legerősebb Brown után.
Knight balról leült Jones ágyára, aki most felnézett; eddig egy könyvet olvasott. Én visszamentem a saját ágyamhoz, aztán odaültem Collinséra, hogy lássam, mit fognak csinálni. Singer figyelmeztetése ellenére úgy gondoltam, ha kell, be fogok segíteni Jonesnak. Knight nem volt nekem szimpatikus, az alacsony Banks még kevésbé.
Ryan a falat bámulta nem messze Jones feje fölött. Andrews odaállt Jones jobb oldalára. Kahn a szemben levő ágynak támaszkodott a térdével. Banks balra tőle; Jones felől nézve jobbra állt, három-négy ágynyira.
- Mit olvasol? - kérdezte hideg hangon Knight.
Jones szó nélkül odamutatta neki a könyv borítóját.
- Jó könyv, ugye? - hangzott változatlan hangnemben.
Jones vállat vont. Érezhette, hogy valami baj készül, de nyilván úgy gondolta, képtelenség. Milyen jogon erőszakoskodnának vele ezek itt?
- Jó könyv. Tudom, hogy az. - Knight lenézett maga elé. - Már régóta keressük. Kéne nekünk.
- Add ide - szólt egyszerűen Ryan.
Jones feljebb csúszott az ágyon. A feje körbe forgott, de nem tudta megállapítani, Ryanen és valószínűleg Andrewson kívül ki tart még Knighttal. Antler felé nézett; nagy, erős gyerek, ő segíthetne rajta. Tegnap együtt ökörködtek a zuhanyzóban. De Antler éppen nagyon el volt foglalva, Brownnal beszélgetett elmélyülten; felőle tömegmészárlás is lehetett volna a teremben.
- Na! - szólt rá Knight. - Add kölcsön. Hallod?
- Mmmm… miért?
Egyre riadtabban nézett. A könyvet távolabb húzta Knighttól. Az folytatta:
- Na. Adod? Add már. Ryan az előbb elkérte. - Mondatonként kis szünetet tartott. - Kölcsön! Na. Irígyled Ryantől?
- Mmmm… most én olvasom. Majd…
- Te olvasod? És akkor más nem juthat hozzá. Irígy vagy, mi?
- De nem érted, majd később izé, odaadom, ha már…
- Te nem érted! Add ide! - Kicsit utánanyúlt.
Jones jobban elhúzta.
- Add már! - Megint egy kis mozdulat.
A könyv már az ágy jobb szélén volt. Knight tett egy hirtelen mozdulatot, mintha váratlanul el akarná ragadni, mire Jones keze megrándult jobbra. Andrews egyszer csak elkapta a könyvet; az volt a csel, hogy ő kirántja Jones kezéből nagy hirtelen. Csakhogy Jones erősen fogta. Felállt, miközben a könyvét szorította, és megpróbálta Andrews kezéből kicsavarni. Senki nem jött oda segíteni, se Knight, se Kahn, se más. Ketten birkóztak, egy-egy ellen; kiderül, ki a gyengébb…
A könyv volt. Hirtelen kettészakadt a gerincénél; furcsa módon a lapjai nem hullottak szét.
- Irígy pöcs - mondta ugyanakkor Knight, és felállt Jones ágyáról.
Andrews pedig nagy lépésekkel elindult a terem vége felé, kezében a fél-zsákmánnyal. Jones utána. A könyv másik felét ledobta az ágyra, aztán Andrews után rohant. Mikor utólérte, nekiugrott hátulról.
Mérnöki pontossággal volt kiszámítva Banks helye: az orra előtt történt mindez, kicsit balra tőle. Elkapta Jonest, és egyszerűen lerántotta Andrewsról, közben fejbevágta. Jones vagy másfél fejjel magasabb volt nála. Iszonyú dühvel odavágott egyet Banksnek, aki könnyedén kivédte a támadást, aztán hasba rúgta Jonest. A fiú meggörnyedt kilencven fokban. Banks egy gyors mozdulattal meglökte felülről a fejét.
Jones elterült, a hasát fogva.
- Irígy pöcs - szólalt meg Banks, aztán távozott a terem végébe. Knight és Ryan követte, Ryan kezében ott volt a könyv másik fele. Utánuk ballagott Kahn; utálkozva kikerülte Jonest.
Én pedig nem avatkoztam közbe. Mire elindultam volna, már késő volt – és utólag örültem is neki, hogy nem keveredtem bele. Banks nálam is sokkal alacsonyabb volt, de mostantól kezdve kissé tartottam tőle. A mozdulatai pontosak és szakszerűek voltak, amikor elbánt Jonessal. Persze még nem tudtam, hogy a Telepen harcművészetet tanítanak mindekinek.
