Szolgálati Telep

Fent az emeleten a templom-küllem már szerényebb formát öltött. Közönséges fehérre meszelt falak, mindenhol ugyanaz a szürkés mintájú kövezet, fehér oszlopok. A folyosó tíz-tizenkét méter széles lehetett, és körülbelül háromszáz méter hosszú azon a részen, ahol én…

  Még talán soha nem vert olyan gyorsan a szívem, mint ezekben a pillanatokban. Koledö mellett álltam, aki készülődött, magában mormogott valamit - mantrát, vagy talán a Mesterekkel beszélgetett valahogyan? Látszólag nem is törődött velem. Bal kezemben ott szorongattam a…

A hátam mögött szólalt meg:  - Hogy tetszett?  Odafordultam.  - Hogy tetszett... csinálni? - kérdeztem.  - Ez csak egy kis játék volt, nincs semmi jelentősége - mondta.  Megint eltűnt, de abban a pillanatban meg is jelent a fotelban ülve. Teleportáció! A…

 Koledö összehúzta a száját, nála ez volt a mesterséges elkomolyodás, aztán beszélni kezdett:  - Kétszáz évvel ezelőtt... az emberiség úgy döntött, lemond a tekintély konzervdobozos, ám kifogyhatatlan protektorátusáról, és saját kezébe veszi a sorsát,…

… Az öreg pedig jött. Lassan lépkedett, mintegy óvatosan, mintha csúszna a járda.  Már csak öt méterre volt, amikor újra felemelte a kezét; bár a mozdulat ugyanúgy kezdődött, mint az előző, ezúttal csak az orrát vakarta meg - talán. Így utólag, részletes képzés…

  1988-ban kezdődött az egész, a tizenkettedik születésnapom után nem sokkal, talán egy-két héttel – akkor még szállt az idő, tudni véltem, mennyi egy hét, tudni véltem az idő és a valóság súlyát. Hazafelé tartottam az iskolából, és el sem tudtam képzelni - soha…

Sok töprengés után kezdtem neki ennek... ennek az egésznek. Hirtelen szántam rá magam, és már itt is ülök - írni kezdek, mielőtt meggondolhatnám magam.  Tudom, most is "látnak", de nem érdekes. Úgyis megakadályozzák, hogy ez a szöveg nyilvánosságra kerüljön,…